DSC04026

A keresztény örömről szólt a tavaszi Nagymaros

Május 12-én tartották az idei tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót. A magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő országos lelki napjának előadásai, programjai ezúttal az öröm témáját járták körül, mottóul választva Szent Pál felszólítását: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! (Fil 4,4). A Magyar Kurír beszámolója.

Az Isten dicsőségére, dicsőítésére szánt találkozó énekléssel, tánccal, rövid elmélkedésekkel indult. „Adjátok át magatokat annak az örömnek, amivel a Jóisten ma meg akar ajándékozni titeket – kezdte napindító gondolatait Farkas László, a Váci Egyházmegye korábbi ifjúsági referense. – Sok minden sodor a csüggedés, a pusztulás felé, és akadályt gördít örömünk elé, de ne feledjük, hogy Jézus Úr minden halál felett, és a fájdalom út a feltámadás felé. Éljünk a mennyben, Isten örömében, ahova bármely pillanatban beléphetünk Jézus ösvényén!

A napindító gondolatok után a Váci Egyházmegye ifjúsági régióit összefogó Mentemisszió (mente.hu) fiataljainak zenéje, éneke, tánca következett. Az egyházmegye jelenlegi ifjúsági lelkésze, Bezák Tamás az öröm litániáját olvasta fel. „Ments meg Uram az aggodalmaskodástól, a teljesítménykényszertől, a túlzott megfelelni akarástól, a csüggedéstől” – hangzott a könyörgés, amit hálaadás követett.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók konferenciájának elnöke is köszöntötte e jelenlévőket, majd emlékeztetett, hogy a tavaly októberi Nagymaroson Nagy Bálint SJ az imádságról beszélt, ami nem más, mint ráhagyatkozás Istenre, az Ő vezetésére. – A mostani témánk is a ráhagyatkozásról szól – folytatta Dobszay Benedek –, ezúttal az öröm összefüggésében, amiről általában keveset beszélünk, pedig az örömhír a kereszténységünk lényege.

A ferences szerzetes elmondta, hogy a következő nagymarosi ifjúsági találkozók tematikus íve a szentségekről szól majd, felkészülve a 2020-ban sorra kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.

Az idei, tavaszi találkozó főelőadását Farkas László atya, a Váci Egyházmegye korábbi ifjúsági referense tartotta, aki a természetes és a természetfeletti örömről beszélt. – Isten az öröm forrása, és szüntelenül elérhető. Nem az a legnagyobb történés ebben a pillanatban, hogy a bűn súlya nyom, amit elkövettél, és nem az, hogy valaki alaposan megsértett, hanem, hogy Jézus ezt a pillanatot is megváltotta, és közeledni szeretne feléd. Engeded-e, hogy közel jöjjön hozzád? – tette fel a kérdést az előadó, majd így folytatta: Valaki azt mondta, a mosoly keresztvetésünk egyik formája. Természetesen nem „muszáj-vigyorról” van szó, mert az nem hiteles; Istenben való örömünk nem érzés, hanem életforma, kitart az érzelmileg megterhelő, depressziós időszakokban is, kiléptet önmagunkból, felemel, belső békét ad: ez a beteljesedett szeretet tudata.

Farkas László hangsúlyozta, hogy a természetes örömök (például a mozgás, pihenés, étkezés) élvezetet adnak, ösztönös reakciók, a boldogságra vezető öröm ezzel szemben szellemi akció, önátadás, eggyé válás azzal, amit teszünk, tudatos figyelem, s mint ilyen tanulható: a fejben dől el.

Átélhetünk élvezetet úgy is, hogy közben nem érezzük boldognak magunkat. Az igazi öröm eléréséhez, ahhoz, hogy beteljesedjen az életünk, önkontrollra van szükségünk: gondoljunk a hegymászóra, akinek sajog a lába, de boldog, mert már látja maga előtt a célt, s továbblép. Az igazi öröm tartós (szemben a múlékony élvezettel), akkor növekszik, ha megosztjuk másokkal, és új rendet teremt a tudatban – folytatta az előadó. – Gondoljunk csak arra, amikor a kényelemszeretetünket legyőzve örömöt szereztünk másoknak!

Farkas László a lényeg megvilágítására egy ír közmondást idézett: Ha boldog akarsz lenni, ne házasodj meg, de ha valakit boldoggá akarsz tenni, házasodj meg!

Az igazi örömről szólva az előadó Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus kutató flow (áramlat)-élmény elméletét hívta segítségül, amely szerint a boldogító flow-élmény feloldódás a cselekvésben, az önmagáért való tevékenységben, amely által összehangolt egészként éljük meg magunkat, egyúttal megfeledkezünk magunkról, nem foglalkozunk az énünkkel. – Ehhez gyakorlás által juthatunk el; a pszichológia megállapítása szerint a legtöbb örömmel járó tevékenység erőfeszítést igényel. A legnagyobb flow-élmény pedig az istenkapcsolat – tette hozzá Farkas László. – Örömtelenségünk gyakori oka, hogy nem fejlesztjük és alulértékeljük a képességeinket, illetve túlzott elvárásoknak akarunk megfelelni, és úgy érezzük, soha nem valósul meg az, amit szeretnénk (frusztráció). Fel kell ismernünk, kérnünk kell Istentől a látást, hogy mibe kell beleadnunk legjobb erőinket, milyen tevékenységek által érezzük magunkat elemünkben.

Az előadó megjegyezte, hogy vannak krónikus örömtelenségben szenvedő betegek (skizofrének), és a betegségük oka, hogy képtelenek a lényegtelen ingereket kizárni az életükből – Társadalmunk ebbe az irányba halad – tette hozzá Farkas László –, ezzel szemben nekünk, keresztényeknek el kell szánnunk magunkat az elmélyülésre, a lényegtelen információk (ingerek) kizárására, hogy össze ne zavarodjunk, és képesek legyünk arra figyelni, amire oda kell adnunk magunkat, legyen az éppen házasság vagy más hivatás.

A mentális egészségünket segítő, a leglehetetlenebb helyzetben is használható, ingyenes recept az örömtelenségünk gyógyítására a Bibliában, a Filippieknek írt levél 4,4–9-ben található: az Úr közelsége, a vele való találkozás gyógyír a múltra vagy a jövőre vonatkozó aggodalmainkra. Csak meg kell engednünk Istennek, hogy legyen az, aki: gondoskodó. S fel kell hagynunk azzal, hogy túl sokat gondoljunk magunkról; ismert az önsajnálat alapmondata: „Ha figyelembe vennék a szükségleteimet, boldogabb lennék!”

„Ha nehézség ér, bajban vagyunk, akkor is adjunk hálát az Úrnak, előre megköszönve a megoldást, amit a seb, a fájdalom által előre elkészített a számunkra. Köszönjük meg!” – biztatott László atya. – Sajnos sok esetben inkább a „suttogónak” hiszünk, aki azt mondja: úgysem fog sikerülni, úgysem fognak szeretni; Isten helyett, aki pedig bízik bennem, aki számára becses vagyok.

Az igazi öröm eléréséhez el kell fogadnunk azt, ahova Isten helyezett minket, másként fogalmazva: meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk, és nem máshova, más után futni. Isten irgalmát nézd, ne a veszteségeidet! Legyél készséges a megbocsátásra, mert a sértettségedhez való ragaszkodás lerombolja benned a szeretetet! – buzdította a jelenlévőket Farkas László.

A természetfeletti örömöt Isten jelenlétébe lépve kapjuk meg, ahogy az minden eucharisztiában (hálaadás) megtörténik: ez az Úrban való részesedés misztériuma – tanította az előadó, és összefoglalóan hozzátette: Akár jó, akár rossz ér, mindig adjunk hálát, dicsérjük Istent, neki terve van velünk, eggyé akar válni velünk.

Ezek után különféle, saját életéből vett, megindító példákon, próbatételeken keresztül mutatta be e dicsőítés gyümölcseit. „Mert a dicsőítés nem más, mint erős együttműködés Istennel, hogy Szentlelke által cselekedhessen a megoldhatatlannak látszó helyzetekben is, mert ő nagyobb, mint a problémám, és mindig van jobb ötlete. Jézussal a helyemen vagyok, még életem keresztjén is” – zárta előadását Farkas László.

A főelőadást szentségimádás követte, majd a fiatalok különféle fakultációkon, imaműhelyeken vehettek részt. Többek közt Farkas László atyával a plébániakertben maradva beszélgethettek és imádkozhattak tovább. Kerényi Lajos piarista szerzetes a nagytemplomban várta a résztvevőket az előadásán. A nagymarosi kálváriadombon Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke; Brückner Ákos Előd, Somogyi Sándor és Lejtényi Emánuel atya tartott kérdezz-felelek fakultációt.

Az Iránytű Hivatástisztázó Műhely programja a Szent Márton Közösségi Házban várta az érdeklődőket. Szentes Judit szociális testvér segítségével egy ősi imamód, a lectio divina (szentírásolvasás) tanulására és kipróbálására nyílt lehetőség. A keleti lelkiségről, a Jézus-imáról, a görögkatolikus hagyományról Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke beszélt. Schnider Anikó Angelika domonkos nővér az öröm zsoltárairól tartott biblikus műhelyt. Fábry Kornél atya tájékoztatást adott a 2020-ban Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos tudnivalókról.

Csókási Anna Sacré Coeur-nővér táncmeditációs alkalommal készült, bemutatkozott a Fokoláre Mozgalom, az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai pedig a Szent Márton Közösségi Ház udvarán várták a beszélgetni, önmagukkal találkozni vágyókat. A főelőadás végétől a szentmise kezdetéig folyamatosan alkalom nyílt a szentgyónásra; a művelődési házban véradást szerveztek.

Délután a plébániakertben tartott szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke volt; a szentbeszédet Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke mondta. A szertartás elején köszöntötték az ezüstmisés Gáspár István atyát, a Nagymaroson (és korábban Kismaroson is) kezdetektől zenei szolgálatot vállaló Ferenczi Rudolf egyházzenészt, közismert nevén Daxot, 70. születésnapja alkalmából, és Fazekas Katalint, aki 25 éve segít „háttéremberként” többek között a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó oltárának díszítésében.

Orosz Atanáz beszédében a nap témájához kapcsolódva hangsúlyozta, Márk és Lukács evangéliuma szerint is Jézus mennybemenetele után a tanítványok szívükben örömmel távoztak Jeruzsálembe, mert Jézus garantálta számukra jelenlétét minden időkre, megígérte, hogy nem hagyja őket árván. Végül is azt élhették át, hogy egybenőttek Krisztussal.

Megtanulhatjuk tőlük a különbségtételt a pillanatnyi élvezet és a maradandó boldogság között. Az előbbi nem építőköve Isten országának, eltávolít az istenkapcsolattól. Például ilyen a birtoklás szennye a szeretetben, amely leköt, rabságba ejt. Ezzel szemben a maradandó boldogságban – Ferenc pápával szólva – feltárul a gyengédség titka, amelytől szabaddá és naggyá válhatunk a szeretetben, s ezt bizony semmilyen extra mobilalkalmazás nem tudja megadni. Az életszentségre, a jézusi nyolc boldogságra való meghívás bizony ma is szembemegy a korszellemmel – mutatott rá a görögkatolikus püspök.

Az élvezet rövid távú, nem tesz boldoggá, sőt az ókori görög bölcsek szerint keserű fájdalom következik utána – folytatta Orosz Atanáz. – A teljes boldogságot az ember számára az Istennel való egyesülés biztosítja. A boldogság a szentségre való meghívottságunkkal jár együtt – szögezte le a püspök. – Ehhez a nyolc boldogság útját kell végigjárnunk – idézte Ferenc pápát. Majd utalt arra a keleti egyházban bevett bölcsességre amely szerint: „Kereszt által lett a világ öröme”.

Mindehhez Szent Ferenc Fiorettijéből idézett a püspök, azokat a részeket, amelyek arról szólnak, hogy a tökéletes boldogság abban áll, hogy békével, örömmel viseljük az áldott Jézus szenvedéseire gondolva a megaláztatásokat, bántásokat. – Volt idő, amikor Nagymaros is átélhette az üldöztetés idejét – emlékeztetett Orosz Atanáz, s megemlítette napjaink üldözött keresztényeit is. Hangsúlyozta: a legnagyobb adomány önmagunk legyőzése, Krisztus szeretetéért elviselni minden méltánytalanságot, kellemetlenséget.

A püspök buzdította a fiatalokat, hogy legyenek a béke és az öröm hordozói, telítődjenek a Lélek gyümölcseivel, és ha sejtésszerűen, valahogy megszerették Istent, akkor gondoljanak arra, hogy az üdvözült igazak ezen öröm beteljesült formájának mindenkor részesei. Orosz Atanáz hozzátette: az igaz ember olyan „hely”, aki befogadta Krisztust.

A mise után közös éneklés folytatódott Sillye Jenővel és barátaival, majd táncház kezdődött a Jászok Együttessel.

A helyszínen egész nap ifjúsági szervezeteket, lelkiségi mozgalmakat, programokat bemutató standok várták az érdeklődőket. A találkozó részeként 1989 óta működik a Gyerekmaros, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinap, amelyen évek óta közel nyolcszáz gyerek vesz részt, korosztályok szerint öt táborban.

Fotó: Tibély Gergő

Körössy László/Magyar Kurír

fak_borit

Délutáni fakultációk az öröm jegyében

A 2018. május 12-én megrendezésre kerülő Nagymarosi Ifjúsági Találkozó programjai a keresztény öröm köré szerveződnek majd. A délelőtti közös programok – az imádságos napindító, a főelőadás és a zenés szentségimádás – után 12 órától különféle választható programokon vehettek részt. Ezek között megtaláljátok az olyan “klasszikus” nagymarosi fakultációkat, mint Kerényi Lajos atya előadását vagy a kérdezz feleleket, de ez alkalommal is meghívtunk számos lelkiségi mozgalmat, közösséget, hogy az öröm jegyében osszák meg velünk saját karizmájuk gazdagságát.

Egy szó mint száz: íme a májusi fakultációk sora! 🙂

  • Farkas László atyával a plébániakertben maradva beszélgettek és imádkozhattok tovább.
  • Kerényi Lajos atya a nagytemplomban vár minden résztvevőt előadásán.
Lajos atya
Lajos atya, az örökifjú 🙂
  • Kérdésed akadt? Vidd fel a nagymarosi kálváriadombra – a hegymászás után Palánki Ferenc püspök atya, valamint Brückner Ákos Előd, Somogyi Sándor és Lejtényi Emánuel atyák várnak a kérdezz-felelek fakultáción.

KF_Feri atya

  • „Életünk középpontjában Isten örömre szóló meghívása áll” – írja Ferenc pápa a hivatások világnapján. Mi segíthet, hogy rátaláljak a hivatásomra? Engem is hív az Úr? Az Iránytű Hivatátisztázó Műhely programja ezekben a kérdésekben szeretne támpontokat adni a Szent Márton Közösségi Házban. Figyelem! Csak 18 és 35 év közöttieknek!
Iranytu
Az Iránytű Műhelyre a 18-35 év közöttieket várjuk
  • A Szentírás: Örömhír! Imádkozzunk vele! Egy ősi imamód, a lectio divina tanulására és kipróbálására nyílik lehetőség Szentes Judit szociális testvér imatanító műhelyén a felső iskolában.
  • Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! A keleti lelkiségről, a Jézus-imáról, a görögkatolikus hagyományról tart előadást és beszélgetést Orosz Atanáz püspök atya a felső iskolában.
  • Az öröm a Bibliában: Radnóti Mária szociális testvér kreatív biblikus foglalkozással vár a felső iskolában.
  • „Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” (Zsolt 16,11) Schnider Anikó Angelika domonkos nővér az öröm zsoltárairól tart biblikus műhelyt a felső iskolában.
Angelika
Angelika nővér más szerepben 🙂
  • MiNEK? KiNEK? MindenkiNEK! Fábry Kornél atya és minden, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról tudni érdemes! Ha érdekel 2020 legnagyobb, világméretű katolikus rendezvénye, ha te is szívesen részese lennél ennek az egyhetes ünnepségsorozatnak, ha ki nem hagynál egy Guiness-rekordot, vagy csak tudni szeretnéd, hogy mennyiben érint a NEK téged, akkor szeretettel várunk egy színes előadással a felső iskolában!
  • „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17) – Chiara Lubich alapította a Fokoláre Mozgalmat, az egység lelkiségét. Az egység karizmáján keresztül új értelmet nyer az imádkozás: a mindennapi imáinkban Istenhez való fordulás és a felebarát konkrét tettekben megnyilvánuló szeretete összefonódik, összekötve az Eget és a Földet. A műhelyfoglalkozáson a résztvevők megismerhetik a Fokoláre Mozgalmat, és betekintést nyerhetünk a mozgalom tagjainak életébe, különös tekintettel az imádkozási gyakorlatukra. A program helyszíne a felső iskola.
  • „Dicsőítsétek nevét körtánccal, játsszatok előtte dobon és hárfán!” (Zsolt 149,3) Csókási Anna Sacre Coeur-nővér táncmeditációs műhellyel vár mindenkit a művelődési házban, aki szívesen kipróbálná ezt a különleges imamódot.
tancolnak
Táncolj az Úrnak…
  • Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai szeretettel várják a Szent Márton Közösségi Ház udvarán mindazokat, akik az imádság terében szeretnének beszélgetni, találkozni önmagukkal.
  • Lehet, hogy csak csendre és az Úr jelenlétére vágysz – egész délután, a szentmise kezdetéig tart majd a csendes szentségimádás az altemplomban.
  • A főelőadás végétől a szentmise kezdetéig folyamatosan lesz lehetőséged a templomkertben, hogy letedd a terheidet és elvégezd szentgyónásodat vagy egyszerűen csak beszélgess a jelenlevő atyákkal.
infografika_muhelyek
A teljes mérethez kattints a képre!
A program- és helyszínváltoztatás jogát fenntartjuk.
Várunk a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra május 12-én!

Örüljetek az Úrban szüntelenül! Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 2018 tavaszán

Örüljetek az Úrban szüntelenül! A 2018. május 12-én megrendezésre kerülő találkozó témája nem más, mint az öröm! Főelőadónk Farkas László atya lesz, aki éveken át volt a Váci Egyházmegye ifjúsági lelkésze, s akit sok ifjúsági rendezvényről, táborról ismerhettek már. A megszokott programokon túl ez alkalommal is számos műhelymunka, fórum, találkozási lehetőség várja az érdeklődőket Nagymaroson.


Tovább

DSC03790

Nagymarosi Ifjúsági Találkozók 2018-ban is!

2018-ban is várunk benneteket a Nagymarosi Ifjúsági Találkozókra: az idei évben május 12-én és október 6-án töltjük majd meg újra zeneszóval, imádsággal, örömmel a plébániakertet és az egész várost. Velünk tartotok? Nagymaros persze nem valósulhat meg nélkületek, így várunk, vigyétek a találkozó hírét! Aktívan is bekapcsolódhattok a találkozó előkészítésébe: a Gyerekmaros az idei évben is vár segítőket, csoportvezetőket.


Tovább

DSC09998

„Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat” – Imádság és együttlét Nagymaroson

Sokakat vonzott Nagymarosra az idei őszi ifjúsági találkozó. Az imádság témájával meghirdetett október 7-i országos lelkinap főelőadója és a közös szentségimádás vezetője Nagy Bálint SJ volt. „Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat” – buzdított a záró szentmisében Varga László püspök. A Magyar Kurír beszámolóját közöljük.

A színes októberi reggelen ezernyi fiatal és felnőtt gyülekezett a nagymarosi római katolikus plébánia kertjében, ahol Sillye Jenő és barátai énekes reggeli imádságával vette kezdetét az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. Az ország minden egyházmegyéjéből, határon túli közösségekből is érkeztek résztvevők, majd’ minden korosztályt képviselve.

Nemcsak mi keressük Istent, Ő is keres minket. Kapcsolatba szeretne lépni velünk – hangsúlyozta a délelőtti előadó, a magyar jezsuita rendtartomány hivatásgondozója, aki a teremtő Istennel való találkozás „terébe” hívta a találkozó résztvevőit. Abba a személyes, belső térbe, ahol valóban rá tudunk tekinteni a jelen lévő Istenre.

Az imádságról szólva beszélhetünk arról, hogy nekünk mit kell tenni, mit éneklünk, miket mondunk… Ezek fontosak, de ha az ima lényegéhez szeretnénk közelebb kerülni, akkor van valami, ami mélyebb ennél – hívta fel a figyelmet Nagy Bálint.

Jézus azt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővessző. Gyümölcsöt akarunk teremni, jó gyümölcsöt, ami igazán finom. Szeretnénk jól imádkozni, jól csinálni a feladatainkat, szeretnénk jó emberek lenni. Próbálunk jót tenni, de az a tapasztalat, hogy nem megy. Nem tudjunk, hogyan kell. Annyira vágyunk rá, befeszülünk, de nem megy.

Eljött az ideje annak, hogy figyelmünkkel visszairányuljunk a szőlőtőre. Az imádságra való meghívás így szól: „Nyugi! Gyertek, érkezzetek meg!” Ahol vagyunk, az elegendő. Annak a csodája születik meg az imádságban, hogy az élet elkezd élni bennünk újra; hogy ami eddig nem ment saját erőből, rajta keresztül megy. „Gyertek oda, ahol vagytok!” – hívta a fiatalokat Nagy Bálint. – Ne játsszuk el azt, hogy egyedül kell jó gyümölcsöt hozni. Engedjük, hogy az élet, ami az Úrtól jön, elkezdjen élni bennünk újra.

Amikor imádságról beszélünk, kapcsolatról beszélünk. Nem egyedül vagyunk. Odafordulunk a szőlőtőhöz – ez az tér, ahol imádkozunk. Mi történik, amikor tényleg imádkozunk? Ezzel kapcsolatban az előadó olyan „mozgásokról”, alapérzésekről, elterelő gondolatokról, félelmekről, megtévesztő hangokról beszélt, melyek elmozdítják az imádkozó embert. Szólt arról is, hogyan tudjuk ezeket megfelelően kezelni.

Az imádságban nem csak arról van szó, hogy mi keressük Istent: Ő is keres bennünket, Ő is megszólal. Az Úrnak is vannak álmai velünk kapcsolatban. Neki is vannak vágyai: életet akar adni, gyógyítani akar, felemelni. Érdekli, mi van bennünk, és válaszolni akar – emelte ki az előadó, arra buzdítva, hogy merjünk beszélni az Úrnak érzéseinkről, félelmeinkről, mindarról, ami zajlik bennünk, hogy válaszolhasson.

Előfordul, hogy imádkozunk, és nem jön válasz. Odavisszük Isten elé élettémáinkat, de csönd van. Talán az Úrnak is vannak témái, és először erről szeretne beszélni? Fontos, hogy feltegyük a kérdést, és meghalljuk, megértsük, miről szeretne beszélni. Nem nekünk kell tudni, megoldani mindent. Ha merünk ráhagyatkozni a szőlőtőre, belül máshol leszünk. Isten köztünk van; neki is vannak vágyai, és szeretné kifejezni. Ki figyel rá, ki marad az Úrral, ha nem mi?

Nem kell késznek lennünk! Merjünk most, úgy, ahogy vagyunk letérdelni, imádkozni – hangzott el a tanításban. – Ebből tudunk igazán élni. Az Úr oda akar belépni, ahol nem vagyunk rendben, ahol még valamit rendezni kellene. Ott tudok leborulni, letérdelni előtte. Merjünk ott lenni, ahol Ő jelen akar lenni bennünk. Arra vagyunk meghívva, hogy az Úrral legyünk.

Gondolatmenete végén Nagy Bálint feladatot is adott a résztvevőknek: ki-ki idézze fel magában, hol érezte az Urat magához közel; hol, miben volt élet benne; hova szeretné most visszavezetni az Úr. E gondolatokra építve, vezetett imádsággal kezdődött el a szentségimádás. Elhangzott: „Az Úr látja a tömeget, és megesik rajtuk a szíve… Engedjük, hogy velünk történjen! A hullámok valósak. Erősebbek, mint te… A vihar elül…. Az Úr bevonul…”

* * *

„Abban szeretnénk segíteni, hogy ez a találkozó különösképpen is rólad és az Úrról szóljon, aki nap mint nap keresi a veled való találkozást” – fogalmaztak a szervezők a nagymarosi levélben. Ennek megfelelően az októberi találkozón a megszokottnál több, kisebb létszámú imaműhely, fakultáció várta az arra nyitottakat, hogy minél több imamódszert kipróbálva megtapasztalhassák, kinek mi a közös nyelve Istennel.

A négy órakor kezdődő szentmisére sok ezer ember – fiatalok és idősebbek, szerzetesek, családok –, öröm és színes egység töltötte be a plébániakertet.

„Akinek a nevében itt állok, az Úr Jézus Krisztus, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön. Remélem, hogy már lángol ez a tűz bennetek” – fogalmazott a szentmise kezdetén Varga László kaposvári püspök, aki Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspökkel és több mint ötven paptestvérével együtt mutatta be a szentmisét, melyen számos diakónus is szolgált.

„Szeretnélek meghívni bennetek arra, hogy fedezzétek fel a jobbik részt. Tegyétek az imátokat élővé. Tegyétek az imátokat igazzá, tegyétek az imátokat méllyé és olyanná, ami átváltoztat, megváltoztat benneteket” – szólította meg a fiatalokat szentbeszédében Varga László.

„Mindannyian ismeritek azt a történetet, amit Lukács evangéliumában olvasunk, amikor Jézus »családlátogatásra« megy Mártához és Máriához. Mindketten nagyon szeretik a Mestert, mindketten várják. Márta nyüzsög, készíti a vendég számára az ételt; testvére pedig, aki szintén nagyon szereti Jézust, nem csinál semmit, hanem odaül Jézus lábai elé, és figyel. Egy idő után Márta kiakad, és nem Máriának szól, hanem Jézusnak: »Szólj már neki, hogy segíthetne!«. Jézus nagyon érdekes választ ad Mártának: »Márta, Márta! Sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít, de csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.« Ezt a jobbik részt kellene felfedezni, mert elveszítettük” – emelte ki a főpásztor.

Olyan kultúrában élünk, amelyik az „aktivitás eretnekségétől” szenved, Szent II. János Pál pápa szavai szerint. Nem tudunk igazán lenni és jelen lenni, csak tenni, akciózni, és elveszítettük a jobbik részt. Századokon át úgy értelmezték ezt az evangéliumi szakaszt, hogy ugyan Mária a jobbik részt választotta, de nem szabad belesüppednie e jobbik részbe, amelyik szemléli és befogadja Jézust, hanem el kell indulnia abba az irányba, amit Márta végez, mert csak önmagában a szemlélődés, Jézus szeretettel való befogadása kevés. Máriának bele kell nőnie Márta lelkületébe, Mártának pedig fel kell fedeznie a jobbik részt. Ám ha Márta tevékenysége valóban befogadó szeretetből fakadó szolgálat lett volna, akkor nem „akad ki” – fogalmazott Varga László.

„Fedezzétek fel a jobbik részt: a csendes, figyelmes szeretettel való létet az Úr jelenlétében. Nemcsak az Oltáriszentség előtt – ott is –, hanem mindenhol, minden körülmények között. Ha fölfedeztétek a jobbik részt, a szemlélődést, a befogadást, a jelenlétben való lét ajándékát, akkor tegyétek az imátokat élővé. Imádkozzátok az életeteket, vigyétek az Úr elé, mindent beszéljetek meg vele. Annyira szeret, hogy minden érdekli, a legkisebb rezdüléstek is. Mindent szeretne megismerni, amit ti átadtok neki. Ismer bennünket, jobban, mint mi magunkat. De mégis szükség van arra, hogy megosszuk vele a hétköznapjainkat, az életünket.”

„Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat! Mindaz, amit megértetek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolatban az életetekre vonatkozóan, azt váltsátok tettekre, és akkor az imátok élő és élettel teli lesz. Engedjétek, hogy a Szentháromság szenvedélyes szeretete bevonja a szíveteket, a lényeteket ebbe a szeretetáramlásba, és engedjétek, hogy a ti szeretetek is szenvedélyes szeretetet legyen. Ne csak távolságtartó, passzív, időnként odafigyelő szeretet, hanem szenvedélyes, élettel, tűzzel teli szeretet legyen, amellyel Istenhez fordultok – mert ő így fordul hozzátok, szenvedélyes szeretettel –, és ezzel a szenvedélyes szeretettel kellene odafordulni az embertársaink felé, különösen a szenvedők felé.”

„Tegyétek az imátokat igazzá!” – buzdított a püspök. „Két ember megy föl imádkozni a templomba, egy farizeus és egy vámos. A farizeus előremegy, és elkezd imádkozni, a vámos megáll hátul, veri a mellét, és csak annyit mond: »Könyörülj rajtam!«. Jézus azt mondja, hogy ez megigazultan ment haza. Álljatok igaz szívvel Isten elé! Ne szégyelljétek a bűneiteket, hanem bánjátok meg! Valljátok meg, hogy rászorultok az Ő irgalmára és az Ő szeretetére! Merjétek vállalni ebben a kapcsolatban a sebeiteket! Ő a ti gyógyítótok. Merjétek vállalni minden gyengeségeteket! Ne játsszatok szerepet az imában! Legyetek igazak! Engedjétek, hogy az imátok mély legyen. Az ima nem luxus. Ez az egyetlen, amellyel egészben látjuk a valóságot, mert csak az imádkozó, imádságos ember látja egységben a természetfölötti és a természetes világot. Tanuljatok meg jelen lenni – annak számára, aki maga a jelenlét. Aki itt és most, ebben a jelen pillanatban szól hozzátok és találkozni akar veletek.”

„Csendesedjetek el! Túl sokat fecsegünk, Isten előtt is. Kalkuttai Szent Teréz anyától tanultam ezt a gondolatot: »Isten a csend barátja, Isten a szív csendjében beszél.« Istennek fontos, hogy te mit mondasz; de ennél sokkal fontosabb, hogy Ő mit mond. Ahhoz, hogy meghalld, el kell hallgatnod, el kell csendesedned, meg kell hallgatnod Őt, és meg kell hallanod, hogy mit mond a Szentlélek által – neked, az életedre vonatkozóan.

Tegyétek az imátokat olyan imává, amely átváltoztat, megváltoztat. Nem vagyunk kész a szeretetben. Ti sem, én sem. Mindig változnunk kell, életünk végéig növekednünk kell a szeretetben Isten, egymás és önmagunk iránt. Akarjatok változni! Ne féljetek a változástól! Engedjétek meg Istennek, hogy megváltoztasson benneteket az ima közbeni találkozások által! Ennek a változásnak a csúcsa az életszentség. Aki nem akar változni a szentség irányába, és nem akar szent lenni, az nem mondott igent az élet teljességére; az csak éldegél, egyik napról a másikra. A ti meghívásotok az életszentségre szól. Fogadjátok el, mondjatok rá igent, és engedjétek meg, hogy szentté tegyen titeket is a Mennyei Atya, az Ő Szentlelke által!”

Mint minden találkozón, a legifjabbakat most is Gyerekmaros várta. A több mint kilencven önkéntes által vezetett, Nagymaros különböző helyszínein zajló foglalkozásokba, imádságba rekordszámú, 652 kisebb és nagyobb gyerek kapcsolódott be. A gyerekek az önkéntesekkel – a korábbi nagymarosi ifjúsági találkozók hagyományait követve – a szentmise végén az oltár elé vonultak, hogy a többi korsztállyal együtt részesülhessenek a záró áldásban.

A nap folyamán és a szentmisén a zenei szolgálatot a nagymarosi Laudate zenekar látta el, akik a találkozó végén közös éneklésre hívták a résztvevőket.

Fotó: Tibély Gergely

Gátas Judit/Magyar Kurír

DSC06996

Imaműhelyek az októberi nagymarosi találkozón

A 2017. október 7-én megrendezésre kerülő Nagymarosi Ifjúsági Találkozó témája az imádság lesz. Találkozásunk mottója: Az egyedül-létből az együtt-létbe. Szeretnénk viszont elsősorban nem beszélni az imáról, hanem kipróbálni a lehető legtöbb formában, hogy Te is megtaláld azt a módot, ami leginkább Istené és a tiéd. Ezért a délutáni programok rendszere kissé eltér majd az eddig megszokottól (mind a helyszínek, mind az időbeosztás tekintetében): a főelőadás után különféle imaműhelyeken vehettek részt két turnusban – miközben természetesen a “klasszikus” nagymarosi fakultációk is megmaradnak. Az imaműhelyeket két turnusban tartjuk, 12 és 13 órától, így lehetőségetek lesz rá, hogy egymás után két műhelyen is részt vegyetek – s hívunk is rá, hogy tegyétek ezt meg!

CSAK FAKTOK_nagymaros_programhalo JPG v

Kattints a képre a nagyításhoz!

A délutáni választható programok a következők:

  • A főelőadást tartó Nagy Bálint atyával a plébániakertben maradva beszélgethettek és imádkozhattok tovább. [Egy turnusban, 12 órától.]
  • Kerényi Lajos atya továbbra is a megszokott helyszínen, a nagytemplomban vár minden résztvevőt előadásán. [Egy turnusban, 12 órától.]

DSC03374

  • Kérdésed akadt? Vidd fel a nagymarosi kálváriadombra – a hegymászás után Brückner Ákos Előd, Fejérdy Áron és Somogyi Sándor atya vár a kérdezz-felelek fakultáción. [Egy turnusban, 12 órától.]
  • Hogyan segít az imádság a döntéshozatalban? Szeretnéd életedet Istennel élni?  Mi van akkor, ha Isten olyat kér, amit nem akarok? Nem akarok imádkozni, mert félek attól, hogy az Úr olyat kér, amit nem szeretnék… Ismerősek az alábbi kérdések? Ha igen, ott a helyed az Iránytű Hivatástisztázó Műhely programján a Szent Márton Közösségi Házban! (18-35 éveseknek) [Két turnusban, 12 és 13 órától.]
  • A közös zenés-énekes dicsőítésben a Szentháromságos egy Istent dicsérjük, mert Ő méltó rá! Jézus eleven valóság, aki gyógyít, szabaddá tesz, átölel, megvigasztal… Gyere és tapasztald meg a dicsőítésben rejlő erőt Csiszér László dicsőítő imaműhelyén a Művelődési Házban! [Egy turnusban, 12 órától.]

DSC02243

  • Imádkoztál már a testeddel? Mi a testünk szerepe az imádságban? Akadály vagy segítség? Ezeket a kérdéseket járják körül (nemcsak elméletben) a tavasszal megismert domonkos nővérek az alsó iskolában. [Két turnusban, 12 és 13 órától.]
  • Olvasod a Szentírást? Imádkozni is szoktál vele? Szentes Judit szociális testvér segítségével egy ősi bencés imamód, a lectio divina (imádságos bibliaolvasás) kipróbálására lesz lehetőséged az alsó iskolában. [Két turnusban, 12 és 13 órától.]
  • Egyedül lenni az Egyetlennel… A szemlélődő imádságba vezet be az alsó iskolában tartott imaműhelyében Jeges Mirjam nővér, a Magyarszéki Kármelita Kolostor perjelnője. [Két turnusban, 12 és 13 órától.]

DSC02568

  • Mit kezdjünk a kötött imával? Hogyan tudok igazán imádkozni a zsoltárokkal, az Egyház hagyományának imádságaival? Ferences testvérek és nővérek segítenek körüljárni ezeket a kérdéseket az alsó iskolában tartott műhelyükön – s persze nemcsak elméletben! [Két turnusban, 12 és 13 órától.]
  • Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Ezek az egyszerű szavak jelentik a keleti egyház hagyományában a Jézus-ima alapját. Erre, a szüntelen imádságra tanít Kiss Attila görögkatolikus atya imaműhelyében, az alsó iskolában. [Két turnusban, 12 és 13 órától.]
  • Lehet, hogy csak csendre és az Úr jelenlétére vágysz – egész délután, a szentmise kezdetéig tart majd a csendes szentségimádás az altemplomban. [12 órától.]
  • Az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai szeretettel várják a Szent Márton Közösségi Ház udvarán mindazokat, akik az imádság terében szeretnének beszélgetni, találkozni önmagukkal. [Egy turnusban, 12 órától.]
  • A főelőadás végétől a szentmise kezdetéig folyamatosan lesz lehetőséged, hogy letedd a terheidet és elvégezd szentgyónásodat. Az atyák a templomkertben várnak majd. [12 órától.]
DSC01054

Az egyedüllétből az együttlétbe: Nagymarosi Ifjúsági Találkozó október 7-én

2017. október 7-én rendezik meg a következő Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, amelynek programjai ez alkalommal az imádság köré szövődnek majd. Az őszi találkozó főelőadását Nagy Bálint jezsuita atya, a magyar jezsuita rendtartomány hivatásgondozója tartja. Meghívólevelében kifejti: az imádság nem magányos gyakorlat, hanem egy olyan belső otthon, amelyben személyes tér nyílik a teremtő Istennel való találkozásra. 


Tovább

DSC03793

Folytatódnak a találkozók

Június 15-én egy vidám estével nyitotta meg a nyarat a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó szervezőcsapata, s bár még távolinak tűnik az október, már nagyban zajlanak az őszi találkozó előkészületei is. A következő nagymarosi találkozókra 2017. október 7-én és 2018. május 12-én kerül majd sor. Sok-sok szeretettel várunk benneteket! 🙂

stab

nmcov

Találkozás az Igazsággal – fiatalok ünnepe a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón

Tavaly ünnepelte alapításának nyolcszázadik évfordulóját a domonkos rend, ennek jegyében szervezték meg az idei tavaszi nagymarosi ifjúsági találkozót május 20-án. A nap mottója Jézus szavait idézte: „Én vagyok az igazság!” A Magyar Kurír beszámolója.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) és az intézet által felkért témafelelős szerzetesrend által szervezett nagymarosi találkozó reggeli imával kezdődött, amelyet a domonkos nővérek vezettek a Boanergész zenekarral közösen. A szerzetesi zsolozsmával záruló imaalkalmon elhangzó fohász, „Uram, mutasd meg az utat, amin járnom kell!”, már a főelőadás gondolatvilágába vezette a jelenlévőket, akik hazai egyházmegyékből, valamint Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből érkeztek Nagymarosra.

Dobszay Benedek OFM napindító gondolataival összekapcsolta a tavaly őszi találkozó témáját (teremtésvédelem, irgalmasság) az ideivel: az igazságról szóló tanítással.

A főelőadáson Deák Hedvig és Magyar Mirjam domonkos nővér felvázolta, hogy milyen nehézségekbe ütközik napjainkban az igazság megismerése. Hedvig nővér az objektív igazság napjainkban tapasztalható, széleskörű elutasításáról beszélt. Egy nemrég nagy érdeklődést kiváltó Facebook-bejegyzés történetére utalt: húszezer internetes megosztás követte azt a megállapítást, amely szerint Ausztrália nem is létezik, ez csupán a britek kitalációja.

A korszellem karikatúrájának is tekinthető ez az eset, amely bemutatja a „posztmodern elvet, amely szerint nem az „igazság” számít, hanem az, amit a dolgokról gondolok: a véleményem”. Hedvig nővér rövid filozófiatörténeti fejtegetés során vázolta az racionalitásba, a technikai fejlődésbe vetett hit kibontakozását, majd a múlt század végén (1989), a kommunizmus bukásával bekövetkező általános bizalmatlanságot az emberrel, az emberivel kapcsolatban. „Napjainkban már az igazság témája sem érdekes”, mondta a domonkos nővér, csupán a vélemények egymásmellettisége az elfogadható. „Amelyik szimpatikus, azt kiválaszthatom. Ez oda vezetett, hogy ma már az a korábban abszolútnak tekintett alapelv sem számít, hogy az ártatlan emberi élet kioltása rossz.” A relativizmus életérzését egy hűtőmágnesen látott felirattal illusztrálta a nővér: „Mindenkinek joga van az én véleményemhez”. Ezt nevezi XVI. Benedek a relativizmus diktatúrájának, Ferenc pápa pedig az ideiglenesség kultúrájának – mondta Deák Hedvig.

Mirjam nővér rámutatott, hogy a szubjektivizmus, az érzéseink, a véleményünk szerinti világlátás nem vezet sehova, csak önmagunk körül forgunk, lehatároljuk magunkat. Ennek a vallási vetülete, amikor a hitéletünket úgy alakítjuk, hogy ez által érezzük jól magunkat (terapeutikus vallás). Szentmártoni Mihály jezsuita mondja: a hitében éretlen ember használja a vallásosságát, az érett pedig éli.

Sokszor éri a vád a keresztényeket, hogy fanatikusak és intoleránsak, lerontják az ember szabadságát. Ugyanakkor az is igaz, hogy Jézus nem azt mondta, hogy az „én szavam relatív”, hanem önmagát úgy nevezi meg, mint aki az igazság.

Nehéz belátni, hogy mi az igazság – vette át a szót Hedvig nővér. – Egyrészt a korszellem miatt, másrészt az eredendő bűn miatt. A paradicsomban az ember Isten képmásaként képes volt felismerni az igazságot, és e szerint tudott cselekedni is. Érzelmei, értelme és akarata összhangban voltak. Amikor azonban az ember önmagát akarta Isten helyére állítani, értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett, érzelmei összekavarodtak. A jó hír az, hogy inkább lettünk lusták, mint buták, azaz nem akarunk a felismert jó szerint élni. Tehát az akarattal van a gond – szögezte le Deák Hedvig.

Korunk azt mondja, az ember szabadsága abban áll, hogy rendelkezni tud a döntési képessége felett: eldönthetem, hogy lopjak, vagy ne lopjak. A keresztény emberkép alapján azt mondhatjuk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha azzá tudunk válni, amivé az Isten akarja, hogy legyünk – folytatta Deák Hedvig. – A zongorista, aki kotta nélkül, önfeledten, virtuóz módon játszik egy klasszikus darabot, rengeteg gyakorlás, éveken át tartó fáradságos tanulás árán jutott el erre a szintre; mondhatjuk úgy, felszabadult erre a nagyszerű játékra. Ilyen a keresztény ember szabadsága is.

Hedvig nővér hangsúlyozta, hogy Isten meghatározta a teremtés rendjét, amelyben az emberre vonatkozóan jelentős szerepe van az értelemnek (nem csak az érzelemnek!). A hitünk nem irracionális bizakodás; tudnom kell, hogy ki az Isten, akkor leszek képes megfelelő módon válaszolni Neki az életemmel. Isten pedig kinyilatkoztatta magát Krisztusban, megmutatta, hogy milyen.

A kereszténység története (és benne Szent Domonkos története is) megmutatta, hogy nem elég jó szándékú, rendes embernek lenni, ismernünk kell Jézust, hogy az életünk valóban róla tanúskodjon.

A kereszténységről azt sem mondhatjuk, hogy könyvvallás, nem elvont igazságok gyűjteményére mondunk igent, hanem egy személyre, a Krisztussal való kapcsolatra – hangsúlyozta a domonkos nővér. – A hit szemével látom meg egyre mélyebben a dolgok mögött rejlő igazságot, mint Agatha Christie Poirot nyomozója, akinek a fejében a tényekből, részletekből lassan összeáll a kép a valóban megtörtént eseményről.

Gondolkoznunk, kérdeznünk kell, és nem hagyhatjuk, hogy manipuláljon bennünket a korszellem!—mondta Hedvig nővér. – Megismerhető számunkra Isten: közénk jött, megváltott, elmondta, ki ő: szeret, hazavár, megbocsát. Az igazság a Vele való kapcsolat során tárul fel számunkra, azáltal, hogy ebben a kapcsolatban, szeretetben megváltozunk. Ez a megismerés útja.

A kereszténység nem szabálygyűjtemény, hanem találkozás, amelyből élet fakad. Nem tudjuk a kezetekbe nyomni az igazságot, hogy azután éljetek vele, mert nektek kell tenni azért, hogy eljussatok az igazság világosságára: mélyen együtt kell lennetek Jézussal – mondta a fiataloknak a domonkos nővér. – Az egyház pedig a dogmák (a dogma szó eredeti jelentése szerint: „ami igaznak bizonyult”) révén segít, hogy megismerjük őt.

Hedvig és Mirjam nővér buzdította a fiatalokat az intellektuális igényességre, több kiadványt, szerzőt ajánlottak a jelenlévők figyelmébe, köztük XVI. Benedek, Aquinói Szent Tamás műveit, illetve Székely János püspök A hit kapuja című könyvét.

Az előadást szentségimádás követte a domonkos szerzetesek, valamint a Boanergész zenekar vezetésével a plébániakertben.

A nap további részében a találkozó résztvevői testi-lelki szomjúságukat olthatták, többek közt a szabadtérenkialakított domonkos kávézóban, ahol beszélgethettek a szerzetesekkel.

Nagymaros „fakultációi” a sok éve (évtizede!) idejárók számára már ismerősek voltak: idén ezen alkalmak témái a házigazdák, a domonkosok hivatásáról, az igazság kereséséről és átadásáról szóltak. A szentségimádás után Hedvig és Mirjam nővérrel a helyi művelődési házban lehetett beszélgetni az előadás témáiról. Schnider Angelika nővér interaktív biblikus műhelyt szervezett. A nagymarosi templom ismét megtelt az istenkeresőkhöz szóló Kerényi Lajos piarista szerzetes köré gyűlt fiatalokkal, és idősebbekkel; a kálváriánál pedig az előadáson hallottak alapján felmerült kérdéseket lehetett feltenni „szakértő” egyháziaknak.

A plébániakertben a Vágyak, érzelmek, szabadság című műhelyfoglalkozásra hívták meg a jelenlévőket a domonkos nővérek.

Az Iránytű hivatástisztázó műhelyt a Szent Márton Közösségi Házban Fecske Orsolya SSS, Csépányi Gábor, Petres Lúcia OP, Mézinger Gabriella SJC és Nagy Bálint SJ vezette.

A ház udvarán személyes beszélgetésre, meghallgatásra várták a fiatalokat az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai.

A találkozó délutánján a szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be, mások mellett Palánki Ferenc püspök koncelebrálásával. A mise kezdetén születésnaposokat, papi jubileumot ünneplő lelkipásztorokat köszöntöttek: a vasmisés (65 éve pap) kilencvenéves Kerényi Lajos piarista szerzetest („a nagymarosi találkozó Ábrahámját”, ahogy a köszöntőjében Marton Zsolt fogalmazott), távollétében a nyolcvanéves Somogyi Sándor regnumi atyát, valamint a hetvenéves Sillye Jenőt, aki zenéjével kezdetek óta „Nagymaros része”, és a liturgiáért felelős „háttérembert”, Fülöp Ákost (Satyát), aki idén huszonöt éve pap.

Varga Lajos püspök homíliájában a húsvéti időre, a mennybemenetel ünnepére és a Vigasztalóra való várakozásra utalva hangsúlyozta: a Szentlélek fontos küldetése, hogy megismertesse velünk az igazságot, azaz Jézus Krisztust, aki az út, az igazság és az élet.

A püspök az emberi megismerésről is beszélt, és feltette a kérdést, képesek vagyunk-e kimerítő ismeretet szerezni a teremtett világról? Az egyértelmű nemet a tudomány fejlődése igazolja. Ugyanakkor ez a tény „számomra a legnagyobb istenbizonyíték”—fogalmazott Varga Lajos. – Ha lehetne kimerítő ismeretünk a világról, akkor mi lehetnénk az urai, de a maga teljességében a világot a teremtője, Isten ismeri. „Az igazságot az ismeri meg, aki Istent megismeri, és Jézussal kell kapcsolatba kerülnünk, hogy megismerhessük Istent” – szögezte le a püspök.

Az ember hajlamos a szűklátókörűségre, Jézus azonban olyan igazságot hirdet, amely kitágítja a látásmódunkat, és elvezet Istenhez. Látjuk, hogy szükségünk van külső erőre, hogy eljussunk az üdvösségre, ez a kegyelem.

A püspök arról is beszélt, hogy az ember tévedhet, amikor az igazságot keresi. Pusztulásba, függőségbe vezethetnek az élvezetek, a szenvedélyek, és a valóság ismerete akár mások meggyilkolásához is (lásd vegyi és nukleáris fegyverek).

Varga Lajos arra kérte a fiatalokat, hogy az életet termő igazság mellett álljanak ki, és terjesszék azt akár a hírközlő eszközökön keresztül, akár az élet más területén misszionálva, elsősorban a Szentlélek vezetésére bízva magukat, hiszen a Lélek most is erőt ad, ahogy az apostolok idejében is legyőzte a csüggedést. „Úgy terjedt el a kereszténység, hogy akkoriban nem volt könyvnyomtatás, televízió, okostelefon. De volt az apostolok odaadó élete, és a Szentlélekben való újjászületésük. Ez vált gyümölcsözővé az életükben – zárta beszédét Varga Lajos püspök.

A találkozó helyszínén egész nap ifjúsági szervezetek, lelkiségi mozgalmak, közösségek mutatkoztak be a templom melletti téren. A napot Sillye Jenő és barátainak dalai, majd táncház zárta, amelyhez a Jászok együttes szolgáltatta a talpalávalót.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó részeként 1989 óta működik a Gyerekmaros, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinap, amelyen idén közel nyolcszáz gyerek vesz részt, korosztályok szerint öt altáborban.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

kavezo

Vár a domonkos kávézó!

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. (Mt 5,6) Testi-lelki szomjúságodat olthatod a tavaszi találkozón a domonkos kávézóban! A fakultációk és az ebédszünet idejében egy napra kávézót nyitnak a domonkos nővérek, testvérek, fiatalok – találkozz és beszélgess velük a plébániakert mögött, a díszkút körüli területen.


Tovább