A járvány miatt online megtartott tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó mottójául a szervezők a kétségek és reménységek közt utat kereső emmauszi tanítványoknak a feltámadt Jézushoz szóló kérését választották: „Maradj velünk, Urunk!” (Lk 24,29). A május 23-i rendezvényen az internet segítségével többek között a világ különféle tájain misszióban szolgáló magyarok beszámolóit is közvetítették.

A szervezők már húsvét előtt meghozták a döntést, hogy a tavaszi Nagymaros nem marad el, online rendezik meg. A technika segítségével több internetes felületen is be lehetett kapcsolódni a rendezvény programjaiba.

Az első online Nagymaros a szokásokhoz híven reggel 9 órakor kezdődött a napindítóval, a nagymarosi plébánia Laudate zenekarának közreműködésével.

Dobszay Benedek ferences szerzetes a napindítóban elmondta: a nagymarosi találkozó, amióta létezik, egyszer sem maradt el, s most online valósul meg, „kifejezve hitünket, reményünket, hogy velünk van az Úr”. A szerzetes arra kérte a fiatalokat, hogy az online imafalon fogalmazzák meg kéréseiket, imaszándékaikat, amelyeket majd a nap végén Erdő Péter bíboros belefoglal a szentmisébe.

„Segíts, hogy áldani tudjunk, bármi is ér minket, hogy bármilyen élethelyzetben is vagyunk most, áldani tudjunk téged, aki türelmes vagy, szólongatsz, hívogatsz, szeretetet adsz nekünk” – fohászkodott a ferences szerzetes, majd így folytatta: „Van, amikor jól vagyunk, élettel telve, máskor azonban reményvesztetté válhatunk, mint esetleg most, a járvány idején is. Nehéz elviselnünk a bukást, elveszíteni azt, akiben, amiben bíztunk. Sok fiatalban megkérdőjeleződött most minden. De ezzel a tapasztalattal is odaszegődhetünk melléd, Jézusunk, mint az emmauszi tanítványok, akik a gyalázat helyéről, Jeruzsálemből elindultak a választott nép egyik győzelmes csatájának helyszínére. Meghallgatjuk most az írásokat és a kenyértörésről szóló tanítást. Próbáljuk érteni, hogy az igazi jövőbe vezet az út, és a kérdéseinkre tőled kapjuk meg az igazi válaszokat.”

A nagymarosi ifjúsági találkozók jellegzetes programja a Kárpát-medence minden tájáról érkező fiatalok, csoportok köszöntése a plébániakertben. Ezt a mozzanatot helyettesítette a napindító utáni körkapcsolás, amelybe számos egyházmegye főpásztora vagy képviselője (szerzetes, házaspár, fiatal) bejelentkezett, és buzdította az online résztvevőket: többek között zenei szolgálatot végző fiatalok a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéből és a Szeged-Csanádi Egyházmegyéből; Mészáros Judit Ráhel a Szent Ferenc Kisnővéreitől (Egri Főegyházmegye); Marton Zsolt váci megyéspüspök; Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke; Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye főpásztora; Varga László kaposvári megyéspüspök; Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke, valamint Obbágy-Kurucz Kitti és Obbágy László (Nyíregyházi Egyházmegye) 11 hónapos gyermekükkel.

A Nagymarost szervező stáb 2019 nyarán kezdte el előkészíteni az idei tavaszi találkozót. Annak idején arra számítottak, hogy 2020 májusában már a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) célegyenesében lesznek.

A járványhelyzet miatt azonban a NEK-et jövőre rendezik meg. Mindenesetre a felkért főelőadó személye és a fő téma (az Eucharisztia) nem változott, Fábry Kornél, a NEK főtitkára azonban már a karanténra való tekintettel újonnan választott mottó jegyében – „Maradj velünk, Urunk!” (Lk 24,29) – mondta el gondolatait az online hallgatóságnak.

A NEK főtitkára arról beszélt, „hogyan lehet az otthonmaradásban találkozni Istennel”. Elöljáróban leszögezte: Jézus mindig velünk van, kérni sem kell őt, velünk akar maradni. Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17,28). Azt ígérte, hogy ha benne maradunk, ő is bennünk marad (Jn 15,4). Szent Ágoston azt tanítja: közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz; Teréz anya pedig azt mondta: ahol szeretet van, ott van Isten.

Fábry Kornél hozzátette: Jézus nélkül nem tudunk szeretni, s ha szeretünk, Jézussal teszünk jót, ahogy erről Máté evangéliumának 25. fejezete tanít. Embertársainkban a hit szemével fedezhetjük fel Jézust. Az előadó itt ismét Teréz anyát idézte, aki megvallotta: ha nővéreivel együtt nem végeznének szentségimádást, nem lenne erejük szeretni, és nem tudnák felfedezni a másik emberben Krisztust.

Fontos megismerni az Eucharisztiát – hangsúlyozta Fábry Kornél, és ehhez „kötelező olvasmánynak” János evangéliumának hatodik fejezetét ajánlotta. Kifejtette, hogy a kenyérszaporítás a kenyérre, a vízen járás csodája Jézus saját testére vonatkozóan mutatja meg, hogy az Úr azzal bármit képes megtenni. E két csoda szintézise, hogy ő valóságosan jelen van a kenyérben, borban. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a héber retorika szabályai szerint (görög nyelven) íródott Miatyánk szövegében a legfontosabb kérés a mindennapi kenyérre vonatkozik, ami éppen az ima közepén található, és ezt a nyomatékosítást „mi az Eucharisztiára vonatkoztathatjuk”. Idézte Szent II. János Pált, aki hangsúlyozta, hogy az Egyház az Eucharisztiából él. „Ezért szükség van papokra” – mondta Fábry Kornél, majd biztatta az online hallgatóság fiú tagjait, hogy ne habozzanak, ha a papságra éreznek hivatást.

A következőkben az Eucharisztiával kapcsolatos csodákról is beszélt. Ajánlotta a miracolieucaristici.org portált, ahol 170 ilyen kivizsgált csodát közölnek. Megemlítette többek között az 1996-ban Buenos Airesben a földön talált ostya esetét, amelyet később New Yorkban vizsgáltak, és egy vakteszt során szívizomrostot fedeztek fel benne, pulzáló, élő sejtekkel, amelynek egy sokat szenvedett embertől kell származnia.

A következőkben a NEK főtitkára tanúságot tett arról, hogyan lett 23 éves egyetemistaként napi áldozó. Otthonról kapta a hitet, de mint mondta, még meg kellett térnie. Egy Szentlélek-szeminárium (lelkigyakorlat) alkalmával megújult az imaélete (megelevenedtek számára a Szentírás szavai, megérezte, hogy hozzá szólnak), nagy örömöt élt meg életgyónása után, és megtapasztalta Isten végtelen szeretetét. Mindezt azután, hogy megkérdezte Istentől, miért nem történnek manapság csodák, úgy, ahogy annak idején az apostolokkal történtek, amelyekről az Újszövetség be is számol (ApCsel). Tehát választ kapott. Még arra a kérdésére is, hogy mi Isten legnagyobb ajándéka. A válasz meg is érkezett: Jézus maga, az Eucharisztiában. Fábry Kornél megvallotta: a szentségimádásból kér erőt a szeretethez, ami sokszor nehéz. „Nem vagyunk a tökéletesek klubja.” Az eucharisztikus élet azonban éppen arról szól, hogy mindenkit kell szeretnünk, így válunk jellé a világban.

Az emmauszi tanítványokról szólva az előadó elmondta: a Jeruzsálemtől légvonalban 24 kilométerre fekvő Emmauszba gyalogolva sok mindent átbeszélhettek, és a hozzájuk szegődő Jézus új távlatokat nyitott meg számukra. Megtanulhatjuk, hogy talán éppen egy nagyobb rossztól óv meg Isten, amikor nem hagyja, hogy berendezkedjünk erre az életre. Az örökkévalóság fényében a bosszúságaink is átértelmezhetők, sőt új lendületet kaphatunk. A közel harminc kilométeres út megtétele után az emmauszi tanítványok Jézust felismerve a kenyértörésben „még abban az órában” visszaindultak Jeruzsálembe. „Ilyen új lendületet kaptunk mi is, egy év ajándékot a NEK elhalasztásával – tette hozzá Fábry Kornél. – Elmélyíthetjük a hitünket, felfedezhetjük a küldetésünket ez idő alatt.”

Előadása végén a NEK főtitkára mindenkit meghívott a június 13-án tartandó újabb világméretű szentségimádásra.

A főelőadás után szentségimádást közvetítettek a nagymarosi plébániatemplomból, Gáspár István nagymarosi plébános és a nagymarosi Laudate zenekar szolgálatával, majd elkezdődtek a hagyományos fakultációk.

Az online térben több program közül választhattak a résztvevők: Kerényi Lajos piarista szerzetes a budapesti piarista kápolnából tartotta meg szokásos, minden alkalommal óriási érdeklődésre számot tartó, az istenkeresőknek szóló előadását. A „Kérdezz-felelek” műhely keretében Farkas László és Balázs András váci egyházmegyés lelkipásztorok válaszoltak a fiatalok online feltett kérdéseire.

Varga Kapisztrán OFM, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára a KaranTéma című előadásában reflektált a járványveszély okozta helyzetre, amely mindannyiunkat kihívások elé állít.

Valaki azt mondta, a karantén egy nagy közös lelkigyakorlat, amelynek során mindenki azt kapja, amire szüksége van – kezdte előadását Varga Kapisztrán OFM. – Az a kérdés, hogy miként reagálunk a történtekre, és ezzel érdemes tudatosan foglalkoznunk. Ez ugyanis önismerethez és a realitásérzék növekedéséhez vezet, ennek talaján tudunk Istenhez is közeledni. A reakcióinkkal való szembenézés azonban nem mindig kellemes, lerombolhatja a magunkról vagy a szeretteinkről kialakult idealista képünket, elvezet a valósághoz.

A következő kérdés az, hogy mit kezdjünk a kialakuló bizonytalansággal, a félelmekkel, a feszültségekkel, amelyeket el kellett tűrnünk most, a járvány idején, de máskülönben is, az életünk során. Megtehetjük, hogy igyekszünk hamar megszüntetni a feszültséget, így megoldani a problémát. Sok esetben ez a rejtett motiváció egy kérőima esetében is, azaz használni akarjuk Istent, hogy ő oldja fel a bennünk lévő feszültséget. Szembe kell néznünk azonban azzal, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk megváltoztatni, s a bennünk keletkezett feszültséget el kell hordoznunk állhatatosan. Meg kell tanulnunk azonosulni Máriával – mint azzal az emberrel, aki „hordozta” Jézust, el-elgondolkodva szavain, kitartva mellette a végsőkig. Szükségünk van arra, hogy megtanuljuk hordozni a lelki feszültséget, mint Jézus tette a Getszemáni-kertben. A lélek nemessége ez.

A hűségből kispórolhatatlan a szenvedés, a „vérrel való verejtékezés”, például a házasságok esetében is – szögezte le a szerzetes. – De miért érdemes elviselnünk a feszültséget ahelyett, hogy megoldást keresnénk a problémánkra, „kezelnénk”, vagy egyszerűen elmenekülnénk előle? Mert ezáltal átalakul bennünk a sértettség, a harag és a gyűlölet: együttérzéssé, megbocsátássá, szeretetté. Így válunk azzá, akivé lennünk kell, ugyanakkor megengedjük a másiknak, Istennek is, hogy az legyen, aki. Ha azt keresem, ami nekem jár, az tiszteletlenséghez vezet, ami csak rombol.

„Sok energiát kell fektetnünk abba, hogy helyben tudjunk állni, hűségesen, de ne felejtsük, hogy a hit sem csupán Isten létének értelmi elfogadása, hanem akkor valósul meg, amikor rábízom magam Istenre” – hangsúlyozta Varga Kapisztrán. Mint mondta – idézve P. B. Pizzaballát, a jeruzsálemi latin patriarkátus érsekét –, az evangéliumi nyolc boldogság is rávilágít arra, hogy azok látják meg új módon a világot (boldogok), és értik, hogy mi a lényeges, akik nem próbálnak menekülni az élet elől, és ebben a helyzetben találkoznak Istennel.

A boldogmondásokban ugyanis nem azokról az örömökről van szó, amelyeket birtoklás által szerzünk meg. A lelki nehézségek, feszültségek közepette való állhatatos helytállás tehát lelki nemességre vall, túlmutat önmagunkon, s mégis az Isten által teremtett valónkhoz vezető út, mintegy korunk misztikája – mondta Varga Kapisztrán OFM.

A fakultációk végeztével újabb körkapcsolás kezdődött: ezúttal a világ különféle tájain missziós szolgálatot teljesítő magyarok életébe pillanthattak be az online érdeklődők. Hernádi Lehel OFM Peruból; Fábián Edit Mirjam (Mária Misszionáriusai Közösség) Manilából, a Fülöp-szigetekről; Vértesaljai László SJ Rómából; Balogh László, a Szent István Magyar Templom plébánosa New Jersey-ből; Sisak Áron (Chemin Neuf Közösség) Antwerpenből jelentkezett be.

A megszólalók után Balás Béla nyugalmazott kaposvári püspök, a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó egyik alapítója buzdítását követhették figyelemmel a fiatalok. Balás Béla rámutatott, hogy „finomabbra hangolt lélekkel, rendkívüli istenérzékenységgel felfedezhetjük a mindenhol jelen lévő Istent, akit keresztényként úgy nevezünk: Oltáriszentség.”

A napot Budapestről, a Szent István-bazilika Mária-kápolnájából közvetített ünnepi szentmise zárta, amelynek Erdő Péter bíboros, prímás volt a főcelebránsa.

A szentmisét a bíboros a nagymarosi online találkozó imafalára érkezett több mint százhúsz imaszándékért mutatta be. A szertartás elején Erdő Péter hangsúlyozta: „Most, hogy körülöttünk fokozatosan újraindul az élet, ne csupán újrakezdjük azt, amit március elején abbahagytunk. Térjünk vissza Krisztushoz, kérjük a Szentlelket, hogy új utakat mutasson nekünk! Az elmúlt időszak sok ötletet, tapasztalatot hozott, új szolidaritást fiatalok és idősek között. Adja Isten, hogy mindez kiteljesedjen! Az az időszak pedig, amit most kaptunk – én ajándéknak tekintem –, adjon alkalmat a lelkileg még elmélyültebb és kiteljesedő felkészülésre a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra!”

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében itt olvasható.

A szentmise végén Erdő Péter bíboros buzdította a hivatásukat keresőket, azokat, „akik most a csöndben mintha valami hangot hallottak volna, Krisztus hívó szavát a papi hivatásra”. Mint mondta, a szemináriumi élet – még ha sok esetben online módon is zajlott – nem állt meg a járványidőszak alatt sem, és várják szeretettel a papságra jelentkezőket.

A szentmisét követően Dobszay Benedek OFM köszöntötte a következő hónapban hetvenedik életévét betöltő Kemenes Gábor atyát (a műszaki stáb alapemberét), és megköszönte Gáspár István nagymarosi plébános szolgálatát, mivel idén Szolnokra kapott dispozíciót.

Idén tavasszal a Gyerekmaros találkozót hagyományos formában nem tartották meg. A találkozó honlapján a különböző korosztályok számára az idei tematikához (Eucharisztia) illeszkedő anyagokat (például színező, elmélkedést segítő videó) tettek közzé. Mintegy hétszáz gyerek kapcsolódott be az internetes programokba. A jelenlegi és a leendő önkéntesek számára pedig az online csatornák segítségével találkozási, ismerkedési, közösen végzett imádsághoz segítő lehetőségeket biztosítottak a szervezők.

A nap végén Dobszay Benedek az októberi személyes találkozás reményében búcsúzott el az online hallgatóságtól, majd részletet olvasott fel Böjte Csaba ferences szerzetesnek a találkozóra írt leveléből, amely a nagymarosi Facebook-oldalon olvasható teljes terjedelemben.

Fotó: Merényi Zita; Zsarnóczai Judit

Körössy László/Magyar Kurír