Sokakat vonzott Nagymarosra az idei őszi ifjúsági találkozó. Az imádság témájával meghirdetett október 7-i országos lelkinap főelőadója és a közös szentségimádás vezetője Nagy Bálint SJ volt. „Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat” – buzdított a záró szentmisében Varga László püspök. A Magyar Kurír beszámolóját közöljük.

A színes októberi reggelen ezernyi fiatal és felnőtt gyülekezett a nagymarosi római katolikus plébánia kertjében, ahol Sillye Jenő és barátai énekes reggeli imádságával vette kezdetét az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. Az ország minden egyházmegyéjéből, határon túli közösségekből is érkeztek résztvevők, majd’ minden korosztályt képviselve.

Nemcsak mi keressük Istent, Ő is keres minket. Kapcsolatba szeretne lépni velünk – hangsúlyozta a délelőtti előadó, a magyar jezsuita rendtartomány hivatásgondozója, aki a teremtő Istennel való találkozás „terébe” hívta a találkozó résztvevőit. Abba a személyes, belső térbe, ahol valóban rá tudunk tekinteni a jelen lévő Istenre.

Az imádságról szólva beszélhetünk arról, hogy nekünk mit kell tenni, mit éneklünk, miket mondunk… Ezek fontosak, de ha az ima lényegéhez szeretnénk közelebb kerülni, akkor van valami, ami mélyebb ennél – hívta fel a figyelmet Nagy Bálint.

Jézus azt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővessző. Gyümölcsöt akarunk teremni, jó gyümölcsöt, ami igazán finom. Szeretnénk jól imádkozni, jól csinálni a feladatainkat, szeretnénk jó emberek lenni. Próbálunk jót tenni, de az a tapasztalat, hogy nem megy. Nem tudjunk, hogyan kell. Annyira vágyunk rá, befeszülünk, de nem megy.

Eljött az ideje annak, hogy figyelmünkkel visszairányuljunk a szőlőtőre. Az imádságra való meghívás így szól: „Nyugi! Gyertek, érkezzetek meg!” Ahol vagyunk, az elegendő. Annak a csodája születik meg az imádságban, hogy az élet elkezd élni bennünk újra; hogy ami eddig nem ment saját erőből, rajta keresztül megy. „Gyertek oda, ahol vagytok!” – hívta a fiatalokat Nagy Bálint. – Ne játsszuk el azt, hogy egyedül kell jó gyümölcsöt hozni. Engedjük, hogy az élet, ami az Úrtól jön, elkezdjen élni bennünk újra.

Amikor imádságról beszélünk, kapcsolatról beszélünk. Nem egyedül vagyunk. Odafordulunk a szőlőtőhöz – ez az tér, ahol imádkozunk. Mi történik, amikor tényleg imádkozunk? Ezzel kapcsolatban az előadó olyan „mozgásokról”, alapérzésekről, elterelő gondolatokról, félelmekről, megtévesztő hangokról beszélt, melyek elmozdítják az imádkozó embert. Szólt arról is, hogyan tudjuk ezeket megfelelően kezelni.

Az imádságban nem csak arról van szó, hogy mi keressük Istent: Ő is keres bennünket, Ő is megszólal. Az Úrnak is vannak álmai velünk kapcsolatban. Neki is vannak vágyai: életet akar adni, gyógyítani akar, felemelni. Érdekli, mi van bennünk, és válaszolni akar – emelte ki az előadó, arra buzdítva, hogy merjünk beszélni az Úrnak érzéseinkről, félelmeinkről, mindarról, ami zajlik bennünk, hogy válaszolhasson.

Előfordul, hogy imádkozunk, és nem jön válasz. Odavisszük Isten elé élettémáinkat, de csönd van. Talán az Úrnak is vannak témái, és először erről szeretne beszélni? Fontos, hogy feltegyük a kérdést, és meghalljuk, megértsük, miről szeretne beszélni. Nem nekünk kell tudni, megoldani mindent. Ha merünk ráhagyatkozni a szőlőtőre, belül máshol leszünk. Isten köztünk van; neki is vannak vágyai, és szeretné kifejezni. Ki figyel rá, ki marad az Úrral, ha nem mi?

Nem kell késznek lennünk! Merjünk most, úgy, ahogy vagyunk letérdelni, imádkozni – hangzott el a tanításban. – Ebből tudunk igazán élni. Az Úr oda akar belépni, ahol nem vagyunk rendben, ahol még valamit rendezni kellene. Ott tudok leborulni, letérdelni előtte. Merjünk ott lenni, ahol Ő jelen akar lenni bennünk. Arra vagyunk meghívva, hogy az Úrral legyünk.

Gondolatmenete végén Nagy Bálint feladatot is adott a résztvevőknek: ki-ki idézze fel magában, hol érezte az Urat magához közel; hol, miben volt élet benne; hova szeretné most visszavezetni az Úr. E gondolatokra építve, vezetett imádsággal kezdődött el a szentségimádás. Elhangzott: „Az Úr látja a tömeget, és megesik rajtuk a szíve… Engedjük, hogy velünk történjen! A hullámok valósak. Erősebbek, mint te… A vihar elül…. Az Úr bevonul…”

* * *

„Abban szeretnénk segíteni, hogy ez a találkozó különösképpen is rólad és az Úrról szóljon, aki nap mint nap keresi a veled való találkozást” – fogalmaztak a szervezők a nagymarosi levélben. Ennek megfelelően az októberi találkozón a megszokottnál több, kisebb létszámú imaműhely, fakultáció várta az arra nyitottakat, hogy minél több imamódszert kipróbálva megtapasztalhassák, kinek mi a közös nyelve Istennel.

A négy órakor kezdődő szentmisére sok ezer ember – fiatalok és idősebbek, szerzetesek, családok –, öröm és színes egység töltötte be a plébániakertet.

„Akinek a nevében itt állok, az Úr Jézus Krisztus, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön. Remélem, hogy már lángol ez a tűz bennetek” – fogalmazott a szentmise kezdetén Varga László kaposvári püspök, aki Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspökkel és több mint ötven paptestvérével együtt mutatta be a szentmisét, melyen számos diakónus is szolgált.

„Szeretnélek meghívni bennetek arra, hogy fedezzétek fel a jobbik részt. Tegyétek az imátokat élővé. Tegyétek az imátokat igazzá, tegyétek az imátokat méllyé és olyanná, ami átváltoztat, megváltoztat benneteket” – szólította meg a fiatalokat szentbeszédében Varga László.

„Mindannyian ismeritek azt a történetet, amit Lukács evangéliumában olvasunk, amikor Jézus »családlátogatásra« megy Mártához és Máriához. Mindketten nagyon szeretik a Mestert, mindketten várják. Márta nyüzsög, készíti a vendég számára az ételt; testvére pedig, aki szintén nagyon szereti Jézust, nem csinál semmit, hanem odaül Jézus lábai elé, és figyel. Egy idő után Márta kiakad, és nem Máriának szól, hanem Jézusnak: »Szólj már neki, hogy segíthetne!«. Jézus nagyon érdekes választ ad Mártának: »Márta, Márta! Sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít, de csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.« Ezt a jobbik részt kellene felfedezni, mert elveszítettük” – emelte ki a főpásztor.

Olyan kultúrában élünk, amelyik az „aktivitás eretnekségétől” szenved, Szent II. János Pál pápa szavai szerint. Nem tudunk igazán lenni és jelen lenni, csak tenni, akciózni, és elveszítettük a jobbik részt. Századokon át úgy értelmezték ezt az evangéliumi szakaszt, hogy ugyan Mária a jobbik részt választotta, de nem szabad belesüppednie e jobbik részbe, amelyik szemléli és befogadja Jézust, hanem el kell indulnia abba az irányba, amit Márta végez, mert csak önmagában a szemlélődés, Jézus szeretettel való befogadása kevés. Máriának bele kell nőnie Márta lelkületébe, Mártának pedig fel kell fedeznie a jobbik részt. Ám ha Márta tevékenysége valóban befogadó szeretetből fakadó szolgálat lett volna, akkor nem „akad ki” – fogalmazott Varga László.

„Fedezzétek fel a jobbik részt: a csendes, figyelmes szeretettel való létet az Úr jelenlétében. Nemcsak az Oltáriszentség előtt – ott is –, hanem mindenhol, minden körülmények között. Ha fölfedeztétek a jobbik részt, a szemlélődést, a befogadást, a jelenlétben való lét ajándékát, akkor tegyétek az imátokat élővé. Imádkozzátok az életeteket, vigyétek az Úr elé, mindent beszéljetek meg vele. Annyira szeret, hogy minden érdekli, a legkisebb rezdüléstek is. Mindent szeretne megismerni, amit ti átadtok neki. Ismer bennünket, jobban, mint mi magunkat. De mégis szükség van arra, hogy megosszuk vele a hétköznapjainkat, az életünket.”

„Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat! Mindaz, amit megértetek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolatban az életetekre vonatkozóan, azt váltsátok tettekre, és akkor az imátok élő és élettel teli lesz. Engedjétek, hogy a Szentháromság szenvedélyes szeretete bevonja a szíveteket, a lényeteket ebbe a szeretetáramlásba, és engedjétek, hogy a ti szeretetek is szenvedélyes szeretetet legyen. Ne csak távolságtartó, passzív, időnként odafigyelő szeretet, hanem szenvedélyes, élettel, tűzzel teli szeretet legyen, amellyel Istenhez fordultok – mert ő így fordul hozzátok, szenvedélyes szeretettel –, és ezzel a szenvedélyes szeretettel kellene odafordulni az embertársaink felé, különösen a szenvedők felé.”

„Tegyétek az imátokat igazzá!” – buzdított a püspök. „Két ember megy föl imádkozni a templomba, egy farizeus és egy vámos. A farizeus előremegy, és elkezd imádkozni, a vámos megáll hátul, veri a mellét, és csak annyit mond: »Könyörülj rajtam!«. Jézus azt mondja, hogy ez megigazultan ment haza. Álljatok igaz szívvel Isten elé! Ne szégyelljétek a bűneiteket, hanem bánjátok meg! Valljátok meg, hogy rászorultok az Ő irgalmára és az Ő szeretetére! Merjétek vállalni ebben a kapcsolatban a sebeiteket! Ő a ti gyógyítótok. Merjétek vállalni minden gyengeségeteket! Ne játsszatok szerepet az imában! Legyetek igazak! Engedjétek, hogy az imátok mély legyen. Az ima nem luxus. Ez az egyetlen, amellyel egészben látjuk a valóságot, mert csak az imádkozó, imádságos ember látja egységben a természetfölötti és a természetes világot. Tanuljatok meg jelen lenni – annak számára, aki maga a jelenlét. Aki itt és most, ebben a jelen pillanatban szól hozzátok és találkozni akar veletek.”

„Csendesedjetek el! Túl sokat fecsegünk, Isten előtt is. Kalkuttai Szent Teréz anyától tanultam ezt a gondolatot: »Isten a csend barátja, Isten a szív csendjében beszél.« Istennek fontos, hogy te mit mondasz; de ennél sokkal fontosabb, hogy Ő mit mond. Ahhoz, hogy meghalld, el kell hallgatnod, el kell csendesedned, meg kell hallgatnod Őt, és meg kell hallanod, hogy mit mond a Szentlélek által – neked, az életedre vonatkozóan.

Tegyétek az imátokat olyan imává, amely átváltoztat, megváltoztat. Nem vagyunk kész a szeretetben. Ti sem, én sem. Mindig változnunk kell, életünk végéig növekednünk kell a szeretetben Isten, egymás és önmagunk iránt. Akarjatok változni! Ne féljetek a változástól! Engedjétek meg Istennek, hogy megváltoztasson benneteket az ima közbeni találkozások által! Ennek a változásnak a csúcsa az életszentség. Aki nem akar változni a szentség irányába, és nem akar szent lenni, az nem mondott igent az élet teljességére; az csak éldegél, egyik napról a másikra. A ti meghívásotok az életszentségre szól. Fogadjátok el, mondjatok rá igent, és engedjétek meg, hogy szentté tegyen titeket is a Mennyei Atya, az Ő Szentlelke által!”

Mint minden találkozón, a legifjabbakat most is Gyerekmaros várta. A több mint kilencven önkéntes által vezetett, Nagymaros különböző helyszínein zajló foglalkozásokba, imádságba rekordszámú, 652 kisebb és nagyobb gyerek kapcsolódott be. A gyerekek az önkéntesekkel – a korábbi nagymarosi ifjúsági találkozók hagyományait követve – a szentmise végén az oltár elé vonultak, hogy a többi korsztállyal együtt részesülhessenek a záró áldásban.

A nap folyamán és a szentmisén a zenei szolgálatot a nagymarosi Laudate zenekar látta el, akik a találkozó végén közös éneklésre hívták a résztvevőket.

Fotó: Tibély Gergely

Gátas Judit/Magyar Kurír