Keresd a békét, és járj annak útján! (Zsolt 34,15) mottóval október 1-jén, szombaton került sor a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó őszi alkalmára, amelyen a Kárpátaljáról érkezett Magyar Gergely OFM tartott előadást, Szekeres Pál vívó olimpikon tanúságtételét hallhatták a jelenlévők és Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát mutatott be szentmisét. A Magyar Kurír beszámolóját adjuk közre.
Címke: beszámoló
Valamirevaló vagy – A Nagymarosi Ifjúsági Találkozón a saját adományaikat ismerhették meg a fiatalok
Május 21-én újra személyes találkozó formájában gyűlhetett össze Nagymaroson az a körülbelül ezer fiatal, akik saját adományaik, szolgálatuk megismerésében mélyülhettek el a nap folyamán. A találkozó mottója szokatlanul és egyben felhívóan csengett: „Valamirevaló vagy”. A nap főelőadója Süveges Gergő újságíró, tréner volt, a délutáni szentmisét pedig Marton Zsolt váci megyéspüspök mutatta be. A Magyar Kurír beszámolója.
Tovább
Önazonosságunk Krisztusban
A járványhelyzetre való tekintettel a tavaszihoz hasonlóan online rendezték meg október 3-án az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót is. A rendezvény központi gondolata Szent János apostol első leveléből való volt: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1). A Magyar Kurír beszámolója.
Tovább
A velünk lévő Jézusban bízva: Így találkoztunk 2020 tavaszán – virtuálisan, Nagymaroson
A járvány miatt online megtartott tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó mottójául a szervezők a kétségek és reménységek közt utat kereső emmauszi tanítványoknak a feltámadt Jézushoz szóló kérését választották: „Maradj velünk, Urunk!” (Lk 24,29). A május 23-i rendezvényen az internet segítségével többek között a világ különféle tájain misszióban szolgáló magyarok beszámolóit is közvetítették.
Tovább
A keresztény örömről szólt a tavaszi Nagymaros
Május 12-én tartották az idei tavaszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozót. A magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő országos lelki napjának előadásai, programjai ezúttal az öröm témáját járták körül, mottóul választva Szent Pál felszólítását: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! (Fil 4,4). A Magyar Kurír beszámolója.
Tovább
„Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat” – Imádság és együttlét Nagymaroson
Sokakat vonzott Nagymarosra az idei őszi ifjúsági találkozó. Az imádság témájával meghirdetett október 7-i országos lelkinap főelőadója és a közös szentségimádás vezetője Nagy Bálint SJ volt. „Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat” – buzdított a záró szentmisében Varga László püspök. A Magyar Kurír beszámolóját közöljük.
A színes októberi reggelen ezernyi fiatal és felnőtt gyülekezett a nagymarosi római katolikus plébánia kertjében, ahol Sillye Jenő és barátai énekes reggeli imádságával vette kezdetét az őszi Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. Az ország minden egyházmegyéjéből, határon túli közösségekből is érkeztek résztvevők, majd’ minden korosztályt képviselve.
Nemcsak mi keressük Istent, Ő is keres minket. Kapcsolatba szeretne lépni velünk – hangsúlyozta a délelőtti előadó, a magyar jezsuita rendtartomány hivatásgondozója, aki a teremtő Istennel való találkozás „terébe” hívta a találkozó résztvevőit. Abba a személyes, belső térbe, ahol valóban rá tudunk tekinteni a jelen lévő Istenre.
Az imádságról szólva beszélhetünk arról, hogy nekünk mit kell tenni, mit éneklünk, miket mondunk… Ezek fontosak, de ha az ima lényegéhez szeretnénk közelebb kerülni, akkor van valami, ami mélyebb ennél – hívta fel a figyelmet Nagy Bálint.
Jézus azt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővessző. Gyümölcsöt akarunk teremni, jó gyümölcsöt, ami igazán finom. Szeretnénk jól imádkozni, jól csinálni a feladatainkat, szeretnénk jó emberek lenni. Próbálunk jót tenni, de az a tapasztalat, hogy nem megy. Nem tudjunk, hogyan kell. Annyira vágyunk rá, befeszülünk, de nem megy.
Eljött az ideje annak, hogy figyelmünkkel visszairányuljunk a szőlőtőre. Az imádságra való meghívás így szól: „Nyugi! Gyertek, érkezzetek meg!” Ahol vagyunk, az elegendő. Annak a csodája születik meg az imádságban, hogy az élet elkezd élni bennünk újra; hogy ami eddig nem ment saját erőből, rajta keresztül megy. „Gyertek oda, ahol vagytok!” – hívta a fiatalokat Nagy Bálint. – Ne játsszuk el azt, hogy egyedül kell jó gyümölcsöt hozni. Engedjük, hogy az élet, ami az Úrtól jön, elkezdjen élni bennünk újra.
Amikor imádságról beszélünk, kapcsolatról beszélünk. Nem egyedül vagyunk. Odafordulunk a szőlőtőhöz – ez az tér, ahol imádkozunk. Mi történik, amikor tényleg imádkozunk? Ezzel kapcsolatban az előadó olyan „mozgásokról”, alapérzésekről, elterelő gondolatokról, félelmekről, megtévesztő hangokról beszélt, melyek elmozdítják az imádkozó embert. Szólt arról is, hogyan tudjuk ezeket megfelelően kezelni.
Az imádságban nem csak arról van szó, hogy mi keressük Istent: Ő is keres bennünket, Ő is megszólal. Az Úrnak is vannak álmai velünk kapcsolatban. Neki is vannak vágyai: életet akar adni, gyógyítani akar, felemelni. Érdekli, mi van bennünk, és válaszolni akar – emelte ki az előadó, arra buzdítva, hogy merjünk beszélni az Úrnak érzéseinkről, félelmeinkről, mindarról, ami zajlik bennünk, hogy válaszolhasson.
Előfordul, hogy imádkozunk, és nem jön válasz. Odavisszük Isten elé élettémáinkat, de csönd van. Talán az Úrnak is vannak témái, és először erről szeretne beszélni? Fontos, hogy feltegyük a kérdést, és meghalljuk, megértsük, miről szeretne beszélni. Nem nekünk kell tudni, megoldani mindent. Ha merünk ráhagyatkozni a szőlőtőre, belül máshol leszünk. Isten köztünk van; neki is vannak vágyai, és szeretné kifejezni. Ki figyel rá, ki marad az Úrral, ha nem mi?
Nem kell késznek lennünk! Merjünk most, úgy, ahogy vagyunk letérdelni, imádkozni – hangzott el a tanításban. – Ebből tudunk igazán élni. Az Úr oda akar belépni, ahol nem vagyunk rendben, ahol még valamit rendezni kellene. Ott tudok leborulni, letérdelni előtte. Merjünk ott lenni, ahol Ő jelen akar lenni bennünk. Arra vagyunk meghívva, hogy az Úrral legyünk.
Gondolatmenete végén Nagy Bálint feladatot is adott a résztvevőknek: ki-ki idézze fel magában, hol érezte az Urat magához közel; hol, miben volt élet benne; hova szeretné most visszavezetni az Úr. E gondolatokra építve, vezetett imádsággal kezdődött el a szentségimádás. Elhangzott: „Az Úr látja a tömeget, és megesik rajtuk a szíve… Engedjük, hogy velünk történjen! A hullámok valósak. Erősebbek, mint te… A vihar elül…. Az Úr bevonul…”
* * *
„Abban szeretnénk segíteni, hogy ez a találkozó különösképpen is rólad és az Úrról szóljon, aki nap mint nap keresi a veled való találkozást” – fogalmaztak a szervezők a nagymarosi levélben. Ennek megfelelően az októberi találkozón a megszokottnál több, kisebb létszámú imaműhely, fakultáció várta az arra nyitottakat, hogy minél több imamódszert kipróbálva megtapasztalhassák, kinek mi a közös nyelve Istennel.
A négy órakor kezdődő szentmisére sok ezer ember – fiatalok és idősebbek, szerzetesek, családok –, öröm és színes egység töltötte be a plébániakertet.
„Akinek a nevében itt állok, az Úr Jézus Krisztus, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön. Remélem, hogy már lángol ez a tűz bennetek” – fogalmazott a szentmise kezdetén Varga László kaposvári püspök, aki Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspökkel és több mint ötven paptestvérével együtt mutatta be a szentmisét, melyen számos diakónus is szolgált.
„Szeretnélek meghívni bennetek arra, hogy fedezzétek fel a jobbik részt. Tegyétek az imátokat élővé. Tegyétek az imátokat igazzá, tegyétek az imátokat méllyé és olyanná, ami átváltoztat, megváltoztat benneteket” – szólította meg a fiatalokat szentbeszédében Varga László.
„Mindannyian ismeritek azt a történetet, amit Lukács evangéliumában olvasunk, amikor Jézus »családlátogatásra« megy Mártához és Máriához. Mindketten nagyon szeretik a Mestert, mindketten várják. Márta nyüzsög, készíti a vendég számára az ételt; testvére pedig, aki szintén nagyon szereti Jézust, nem csinál semmit, hanem odaül Jézus lábai elé, és figyel. Egy idő után Márta kiakad, és nem Máriának szól, hanem Jézusnak: »Szólj már neki, hogy segíthetne!«. Jézus nagyon érdekes választ ad Mártának: »Márta, Márta! Sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít, de csak egy a fontos. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.« Ezt a jobbik részt kellene felfedezni, mert elveszítettük” – emelte ki a főpásztor.
Olyan kultúrában élünk, amelyik az „aktivitás eretnekségétől” szenved, Szent II. János Pál pápa szavai szerint. Nem tudunk igazán lenni és jelen lenni, csak tenni, akciózni, és elveszítettük a jobbik részt. Századokon át úgy értelmezték ezt az evangéliumi szakaszt, hogy ugyan Mária a jobbik részt választotta, de nem szabad belesüppednie e jobbik részbe, amelyik szemléli és befogadja Jézust, hanem el kell indulnia abba az irányba, amit Márta végez, mert csak önmagában a szemlélődés, Jézus szeretettel való befogadása kevés. Máriának bele kell nőnie Márta lelkületébe, Mártának pedig fel kell fedeznie a jobbik részt. Ám ha Márta tevékenysége valóban befogadó szeretetből fakadó szolgálat lett volna, akkor nem „akad ki” – fogalmazott Varga László.
„Fedezzétek fel a jobbik részt: a csendes, figyelmes szeretettel való létet az Úr jelenlétében. Nemcsak az Oltáriszentség előtt – ott is –, hanem mindenhol, minden körülmények között. Ha fölfedeztétek a jobbik részt, a szemlélődést, a befogadást, a jelenlétben való lét ajándékát, akkor tegyétek az imátokat élővé. Imádkozzátok az életeteket, vigyétek az Úr elé, mindent beszéljetek meg vele. Annyira szeret, hogy minden érdekli, a legkisebb rezdüléstek is. Mindent szeretne megismerni, amit ti átadtok neki. Ismer bennünket, jobban, mint mi magunkat. De mégis szükség van arra, hogy megosszuk vele a hétköznapjainkat, az életünket.”
„Imádkozzátok az életeteket, és éljétek az imátokat! Mindaz, amit megértetek az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való személyes kapcsolatban az életetekre vonatkozóan, azt váltsátok tettekre, és akkor az imátok élő és élettel teli lesz. Engedjétek, hogy a Szentháromság szenvedélyes szeretete bevonja a szíveteket, a lényeteket ebbe a szeretetáramlásba, és engedjétek, hogy a ti szeretetek is szenvedélyes szeretetet legyen. Ne csak távolságtartó, passzív, időnként odafigyelő szeretet, hanem szenvedélyes, élettel, tűzzel teli szeretet legyen, amellyel Istenhez fordultok – mert ő így fordul hozzátok, szenvedélyes szeretettel –, és ezzel a szenvedélyes szeretettel kellene odafordulni az embertársaink felé, különösen a szenvedők felé.”
„Tegyétek az imátokat igazzá!” – buzdított a püspök. „Két ember megy föl imádkozni a templomba, egy farizeus és egy vámos. A farizeus előremegy, és elkezd imádkozni, a vámos megáll hátul, veri a mellét, és csak annyit mond: »Könyörülj rajtam!«. Jézus azt mondja, hogy ez megigazultan ment haza. Álljatok igaz szívvel Isten elé! Ne szégyelljétek a bűneiteket, hanem bánjátok meg! Valljátok meg, hogy rászorultok az Ő irgalmára és az Ő szeretetére! Merjétek vállalni ebben a kapcsolatban a sebeiteket! Ő a ti gyógyítótok. Merjétek vállalni minden gyengeségeteket! Ne játsszatok szerepet az imában! Legyetek igazak! Engedjétek, hogy az imátok mély legyen. Az ima nem luxus. Ez az egyetlen, amellyel egészben látjuk a valóságot, mert csak az imádkozó, imádságos ember látja egységben a természetfölötti és a természetes világot. Tanuljatok meg jelen lenni – annak számára, aki maga a jelenlét. Aki itt és most, ebben a jelen pillanatban szól hozzátok és találkozni akar veletek.”
„Csendesedjetek el! Túl sokat fecsegünk, Isten előtt is. Kalkuttai Szent Teréz anyától tanultam ezt a gondolatot: »Isten a csend barátja, Isten a szív csendjében beszél.« Istennek fontos, hogy te mit mondasz; de ennél sokkal fontosabb, hogy Ő mit mond. Ahhoz, hogy meghalld, el kell hallgatnod, el kell csendesedned, meg kell hallgatnod Őt, és meg kell hallanod, hogy mit mond a Szentlélek által – neked, az életedre vonatkozóan.
Tegyétek az imátokat olyan imává, amely átváltoztat, megváltoztat. Nem vagyunk kész a szeretetben. Ti sem, én sem. Mindig változnunk kell, életünk végéig növekednünk kell a szeretetben Isten, egymás és önmagunk iránt. Akarjatok változni! Ne féljetek a változástól! Engedjétek meg Istennek, hogy megváltoztasson benneteket az ima közbeni találkozások által! Ennek a változásnak a csúcsa az életszentség. Aki nem akar változni a szentség irányába, és nem akar szent lenni, az nem mondott igent az élet teljességére; az csak éldegél, egyik napról a másikra. A ti meghívásotok az életszentségre szól. Fogadjátok el, mondjatok rá igent, és engedjétek meg, hogy szentté tegyen titeket is a Mennyei Atya, az Ő Szentlelke által!”
Mint minden találkozón, a legifjabbakat most is Gyerekmaros várta. A több mint kilencven önkéntes által vezetett, Nagymaros különböző helyszínein zajló foglalkozásokba, imádságba rekordszámú, 652 kisebb és nagyobb gyerek kapcsolódott be. A gyerekek az önkéntesekkel – a korábbi nagymarosi ifjúsági találkozók hagyományait követve – a szentmise végén az oltár elé vonultak, hogy a többi korsztállyal együtt részesülhessenek a záró áldásban.
A nap folyamán és a szentmisén a zenei szolgálatot a nagymarosi Laudate zenekar látta el, akik a találkozó végén közös éneklésre hívták a résztvevőket.
Fotó: Tibély Gergely
Gátas Judit/Magyar Kurír
Találkozás az Igazsággal – fiatalok ünnepe a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón
Tavaly ünnepelte alapításának nyolcszázadik évfordulóját a domonkos rend, ennek jegyében szervezték meg az idei tavaszi nagymarosi ifjúsági találkozót május 20-án. A nap mottója Jézus szavait idézte: „Én vagyok az igazság!” A Magyar Kurír beszámolója.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága, az Országos Lelkipásztori Intézet (OLI) és az intézet által felkért témafelelős szerzetesrend által szervezett nagymarosi találkozó reggeli imával kezdődött, amelyet a domonkos nővérek vezettek a Boanergész zenekarral közösen. A szerzetesi zsolozsmával záruló imaalkalmon elhangzó fohász, „Uram, mutasd meg az utat, amin járnom kell!”, már a főelőadás gondolatvilágába vezette a jelenlévőket, akik hazai egyházmegyékből, valamint Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből érkeztek Nagymarosra.
Dobszay Benedek OFM napindító gondolataival összekapcsolta a tavaly őszi találkozó témáját (teremtésvédelem, irgalmasság) az ideivel: az igazságról szóló tanítással.
A főelőadáson Deák Hedvig és Magyar Mirjam domonkos nővér felvázolta, hogy milyen nehézségekbe ütközik napjainkban az igazság megismerése. Hedvig nővér az objektív igazság napjainkban tapasztalható, széleskörű elutasításáról beszélt. Egy nemrég nagy érdeklődést kiváltó Facebook-bejegyzés történetére utalt: húszezer internetes megosztás követte azt a megállapítást, amely szerint Ausztrália nem is létezik, ez csupán a britek kitalációja.
A korszellem karikatúrájának is tekinthető ez az eset, amely bemutatja a „posztmodern elvet, amely szerint nem az „igazság” számít, hanem az, amit a dolgokról gondolok: a véleményem”. Hedvig nővér rövid filozófiatörténeti fejtegetés során vázolta az racionalitásba, a technikai fejlődésbe vetett hit kibontakozását, majd a múlt század végén (1989), a kommunizmus bukásával bekövetkező általános bizalmatlanságot az emberrel, az emberivel kapcsolatban. „Napjainkban már az igazság témája sem érdekes”, mondta a domonkos nővér, csupán a vélemények egymásmellettisége az elfogadható. „Amelyik szimpatikus, azt kiválaszthatom. Ez oda vezetett, hogy ma már az a korábban abszolútnak tekintett alapelv sem számít, hogy az ártatlan emberi élet kioltása rossz.” A relativizmus életérzését egy hűtőmágnesen látott felirattal illusztrálta a nővér: „Mindenkinek joga van az én véleményemhez”. Ezt nevezi XVI. Benedek a relativizmus diktatúrájának, Ferenc pápa pedig az ideiglenesség kultúrájának – mondta Deák Hedvig.
Mirjam nővér rámutatott, hogy a szubjektivizmus, az érzéseink, a véleményünk szerinti világlátás nem vezet sehova, csak önmagunk körül forgunk, lehatároljuk magunkat. Ennek a vallási vetülete, amikor a hitéletünket úgy alakítjuk, hogy ez által érezzük jól magunkat (terapeutikus vallás). Szentmártoni Mihály jezsuita mondja: a hitében éretlen ember használja a vallásosságát, az érett pedig éli.
Sokszor éri a vád a keresztényeket, hogy fanatikusak és intoleránsak, lerontják az ember szabadságát. Ugyanakkor az is igaz, hogy Jézus nem azt mondta, hogy az „én szavam relatív”, hanem önmagát úgy nevezi meg, mint aki az igazság.
Nehéz belátni, hogy mi az igazság – vette át a szót Hedvig nővér. – Egyrészt a korszellem miatt, másrészt az eredendő bűn miatt. A paradicsomban az ember Isten képmásaként képes volt felismerni az igazságot, és e szerint tudott cselekedni is. Érzelmei, értelme és akarata összhangban voltak. Amikor azonban az ember önmagát akarta Isten helyére állítani, értelme elhomályosult, akarata rosszra hajló lett, érzelmei összekavarodtak. A jó hír az, hogy inkább lettünk lusták, mint buták, azaz nem akarunk a felismert jó szerint élni. Tehát az akarattal van a gond – szögezte le Deák Hedvig.
Korunk azt mondja, az ember szabadsága abban áll, hogy rendelkezni tud a döntési képessége felett: eldönthetem, hogy lopjak, vagy ne lopjak. A keresztény emberkép alapján azt mondhatjuk, hogy akkor vagyunk szabadok, ha azzá tudunk válni, amivé az Isten akarja, hogy legyünk – folytatta Deák Hedvig. – A zongorista, aki kotta nélkül, önfeledten, virtuóz módon játszik egy klasszikus darabot, rengeteg gyakorlás, éveken át tartó fáradságos tanulás árán jutott el erre a szintre; mondhatjuk úgy, felszabadult erre a nagyszerű játékra. Ilyen a keresztény ember szabadsága is.
Hedvig nővér hangsúlyozta, hogy Isten meghatározta a teremtés rendjét, amelyben az emberre vonatkozóan jelentős szerepe van az értelemnek (nem csak az érzelemnek!). A hitünk nem irracionális bizakodás; tudnom kell, hogy ki az Isten, akkor leszek képes megfelelő módon válaszolni Neki az életemmel. Isten pedig kinyilatkoztatta magát Krisztusban, megmutatta, hogy milyen.
A kereszténység története (és benne Szent Domonkos története is) megmutatta, hogy nem elég jó szándékú, rendes embernek lenni, ismernünk kell Jézust, hogy az életünk valóban róla tanúskodjon.
A kereszténységről azt sem mondhatjuk, hogy könyvvallás, nem elvont igazságok gyűjteményére mondunk igent, hanem egy személyre, a Krisztussal való kapcsolatra – hangsúlyozta a domonkos nővér. – A hit szemével látom meg egyre mélyebben a dolgok mögött rejlő igazságot, mint Agatha Christie Poirot nyomozója, akinek a fejében a tényekből, részletekből lassan összeáll a kép a valóban megtörtént eseményről.
Gondolkoznunk, kérdeznünk kell, és nem hagyhatjuk, hogy manipuláljon bennünket a korszellem!—mondta Hedvig nővér. – Megismerhető számunkra Isten: közénk jött, megváltott, elmondta, ki ő: szeret, hazavár, megbocsát. Az igazság a Vele való kapcsolat során tárul fel számunkra, azáltal, hogy ebben a kapcsolatban, szeretetben megváltozunk. Ez a megismerés útja.
A kereszténység nem szabálygyűjtemény, hanem találkozás, amelyből élet fakad. Nem tudjuk a kezetekbe nyomni az igazságot, hogy azután éljetek vele, mert nektek kell tenni azért, hogy eljussatok az igazság világosságára: mélyen együtt kell lennetek Jézussal – mondta a fiataloknak a domonkos nővér. – Az egyház pedig a dogmák (a dogma szó eredeti jelentése szerint: „ami igaznak bizonyult”) révén segít, hogy megismerjük őt.
Hedvig és Mirjam nővér buzdította a fiatalokat az intellektuális igényességre, több kiadványt, szerzőt ajánlottak a jelenlévők figyelmébe, köztük XVI. Benedek, Aquinói Szent Tamás műveit, illetve Székely János püspök A hit kapuja című könyvét.
Az előadást szentségimádás követte a domonkos szerzetesek, valamint a Boanergész zenekar vezetésével a plébániakertben.
A nap további részében a találkozó résztvevői testi-lelki szomjúságukat olthatták, többek közt a szabadtérenkialakított domonkos kávézóban, ahol beszélgethettek a szerzetesekkel.
Nagymaros „fakultációi” a sok éve (évtizede!) idejárók számára már ismerősek voltak: idén ezen alkalmak témái a házigazdák, a domonkosok hivatásáról, az igazság kereséséről és átadásáról szóltak. A szentségimádás után Hedvig és Mirjam nővérrel a helyi művelődési házban lehetett beszélgetni az előadás témáiról. Schnider Angelika nővér interaktív biblikus műhelyt szervezett. A nagymarosi templom ismét megtelt az istenkeresőkhöz szóló Kerényi Lajos piarista szerzetes köré gyűlt fiatalokkal, és idősebbekkel; a kálváriánál pedig az előadáson hallottak alapján felmerült kérdéseket lehetett feltenni „szakértő” egyháziaknak.
A plébániakertben a Vágyak, érzelmek, szabadság című műhelyfoglalkozásra hívták meg a jelenlévőket a domonkos nővérek.
Az Iránytű hivatástisztázó műhelyt a Szent Márton Közösségi Házban Fecske Orsolya SSS, Csépányi Gábor, Petres Lúcia OP, Mézinger Gabriella SJC és Nagy Bálint SJ vezette.
A ház udvarán személyes beszélgetésre, meghallgatásra várták a fiatalokat az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai.
A találkozó délutánján a szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be, mások mellett Palánki Ferenc püspök koncelebrálásával. A mise kezdetén születésnaposokat, papi jubileumot ünneplő lelkipásztorokat köszöntöttek: a vasmisés (65 éve pap) kilencvenéves Kerényi Lajos piarista szerzetest („a nagymarosi találkozó Ábrahámját”, ahogy a köszöntőjében Marton Zsolt fogalmazott), távollétében a nyolcvanéves Somogyi Sándor regnumi atyát, valamint a hetvenéves Sillye Jenőt, aki zenéjével kezdetek óta „Nagymaros része”, és a liturgiáért felelős „háttérembert”, Fülöp Ákost (Satyát), aki idén huszonöt éve pap.
Varga Lajos püspök homíliájában a húsvéti időre, a mennybemenetel ünnepére és a Vigasztalóra való várakozásra utalva hangsúlyozta: a Szentlélek fontos küldetése, hogy megismertesse velünk az igazságot, azaz Jézus Krisztust, aki az út, az igazság és az élet.
A püspök az emberi megismerésről is beszélt, és feltette a kérdést, képesek vagyunk-e kimerítő ismeretet szerezni a teremtett világról? Az egyértelmű nemet a tudomány fejlődése igazolja. Ugyanakkor ez a tény „számomra a legnagyobb istenbizonyíték”—fogalmazott Varga Lajos. – Ha lehetne kimerítő ismeretünk a világról, akkor mi lehetnénk az urai, de a maga teljességében a világot a teremtője, Isten ismeri. „Az igazságot az ismeri meg, aki Istent megismeri, és Jézussal kell kapcsolatba kerülnünk, hogy megismerhessük Istent” – szögezte le a püspök.
Az ember hajlamos a szűklátókörűségre, Jézus azonban olyan igazságot hirdet, amely kitágítja a látásmódunkat, és elvezet Istenhez. Látjuk, hogy szükségünk van külső erőre, hogy eljussunk az üdvösségre, ez a kegyelem.
A püspök arról is beszélt, hogy az ember tévedhet, amikor az igazságot keresi. Pusztulásba, függőségbe vezethetnek az élvezetek, a szenvedélyek, és a valóság ismerete akár mások meggyilkolásához is (lásd vegyi és nukleáris fegyverek).
Varga Lajos arra kérte a fiatalokat, hogy az életet termő igazság mellett álljanak ki, és terjesszék azt akár a hírközlő eszközökön keresztül, akár az élet más területén misszionálva, elsősorban a Szentlélek vezetésére bízva magukat, hiszen a Lélek most is erőt ad, ahogy az apostolok idejében is legyőzte a csüggedést. „Úgy terjedt el a kereszténység, hogy akkoriban nem volt könyvnyomtatás, televízió, okostelefon. De volt az apostolok odaadó élete, és a Szentlélekben való újjászületésük. Ez vált gyümölcsözővé az életükben – zárta beszédét Varga Lajos püspök.
A találkozó helyszínén egész nap ifjúsági szervezetek, lelkiségi mozgalmak, közösségek mutatkoztak be a templom melletti téren. A napot Sillye Jenő és barátainak dalai, majd táncház zárta, amelyhez a Jászok együttes szolgáltatta a talpalávalót.

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó részeként 1989 óta működik a Gyerekmaros, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinap, amelyen idén közel nyolcszáz gyerek vesz részt, korosztályok szerint öt altáborban.
Fotó: Merényi Zita
Körössy László/Magyar Kurír




























